Pénteken ülésezett a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés
(...)
Több napirendi pont közül, egyet kiemelnék, mely talán a vármegyében és az országban is a leginkább felkapott kérdés tud lenni, pedig ennél sokkal fontosabb dolgokról volt szó, de az kevésbé mozgatja meg a társadalmat, ez pedig a megye és vármegye kérdése.
Mivel a Kormány döntött, hogy visszatér az 1950-ben használt megye kifejezéshez, a vármegye helyett, ezért a közgyűlésnek is szavaznia kellett róla, hogy ezt saját magán is végre hajtja.
Nemmel szavaztam, ahogy a közgyűlés többsége is.
De miért? Azért, mert a vármegye kifejezést a 11. századtól használták egészen a 20. századig, amikor a kommunista hatalom el akarta venni az ország identitását, ezért amit csak lehetett módosítottak, hogy minél kisebb legyen a kötés hozzá. Nyilván az én életem nagy részében is a megye kifejezést használtuk. Mondhatni ezt szoktuk meg. De pusztán ez csak megszokás kérdése, a másiknak pedig van egy történelmi eredete, mely hosszú évszázadokon keresztül végigkísérte hazánk történelmét. Tehát akkor, amikor erről beszélünk, nem egy “Fideszes hóbortról” van szó, hanem visszatérés a hagyományainkhoz, melyet erőszakkal vettek el tőlünk.
Ha a kommunista diktatúra alatt ezt nem veszik el, akkor nincs is ilyen kérdés, hiszen mindenki a vármegye kifejezést szokja meg, amely így már 1000 éves hagyomány lenne.