Nagyon röviden a MOZAIKJOBBOLDAL kérdéséről. Először is, sok mindenhez hasonlítják azt a vitát, amely nyáron indult el s úgy tűnik, ősszel is folytatódni fog. Én roppantul élvezem. Mi ez: parázs a hamu alatt, fogkrém, ami nem megy vissza a tubusba, szellem a palackból? Nekem inkább kreatív véleménycserének hat, amelyben senki sincs rákényszerítve arra, hogy lecserélje a véleményét, de mindenki kicserélheti azt a másikkal. Erre vártunk, nem?
Lassan mindenki elmondja, hogyan s mint képzeli a jobboldal megújulását, szellemi és szervezeti hogyan-továbbját. Ennek a nagyon hasznos és izgalmas vitának a része a mozaikjobboldal körüli - terminológiai, szervezeti, ideológiai - vita is: nem a fő része, de egy eléggé meghatározó szelete, amelyen keresztül ráadásul nagyon sok minden el- és kibeszélhető. Erre is szükség van. Az Ellenforradalom-közösség által írt és szerkesztett Metapolitika Substack-oldal szép összefoglalót készített a jobbára építő diskurzusról, érdemes elolvasni: https://metapolitika.substack.com/p/osz-hurja-zsong-avagy-kell-e-nekunk.
Vannak, akik támogatják, sokféle irányból (Vekker úr, Egy konzervatív ronin, L. Tamás Pál újságíró, Incze Béla, Dániel Kurucz s ha jól értem, akkor a Különutas.hu is, aztán egykori évfolyamtársam, a részemről továbbra is nagyra tartott Balogh Gábor vagy Litkei Máté, a Magyar Egység vezetője és a kiváló Nádor Koppány Zsombor), és vannak, akik nem. Nagy ügy: egy vita így működik. Egyesek távolodnak tőle, mások közelednek hozzá, de megkerülni nem lehet. Számomra meglepő irányból is érkezik visszafogott érdeklődés, pozitív kritika, ami örvendetes (https://www.hvim.hu/post/nehany-megjegyzes-a-mozaik-jobboldalrol-a-hvim-magyar-ellenallas-nezopontjabol). Sokan kijelentik, hogy a jobboldal mindig is mozaikosan működött - annál jobb!
A Magyar Szemle (nevében?) például cikk is megjelent, amely szerint "nem Békés Márton a felelős; de vádoljuk 2026. április 12-ig vállalt hátországát, azt a gazdaságpolitikát, ami ezeket a banális, teljességgel abszurd példákat tálcán kínálja nekünk bizalmatlanságunk illusztrációjául". Nos, soha sem fogom megtagadni, hogy támogattam az Orbán-korszakot, sőt egyre büszkébb vagyok arra, hogy így tettem. Nem tagadom meg sem magamat, sem a szűkebb-tágabb politikai közösségemet és a barátaimat, és termékeny vitába is csak olyanokkal tudok bocsátkozni, akik így tesznek az övéikkel. Ez így etikus, így tisztességes. Velem egyébként egyszerű a helyzet: írásba szoktam adni a véleményemet, azt lehet rajtam számon kérni.
Nyilván politikai érdekeik miatt külső fórumok is beleszólnak a dologba: a 444 szerint "két hónapig élt a mozaikjobboldal", csak azért, mert én nem posztoltam róla, ami nem több átkos ékverésnél, hiszen a vitából szándékosan vonultam ki, mert amint korábban is mondtam: nem akarok sem a vezére, sem kéretlen megmondója lenni, sem pedig az egyeseket zavaró (irritáló?) személyemmel terhelni azt a színvonalas és építő vitát, ami kibontakozóban van. Van mit csinálnom: készül a Kommentár folyóirat őszi-téli száma (Európa közepén), benne egy etnopluralista közép-európai kiáltvánnyal, szerkesztjük Karl Haushofer legendás "Páneszmék geopolitikája" című 1931-es könyvének magyar kiadását, újraindítottuk a Kommentár Klubot (https://www.youtube.com/@Tranzit_kozosseg/videos) és folytatjuk a közösségszervezést, amihez ezernyi ötlet van.
Fontos leszögezni, hogy a mozaikjobboldal gondolatának felvetésekor - és azóta is - ezt csak és kizárólag és kifejezetten közösségi (szellemi, kulturális, mozgalmi), nem pedig pártpolitikai koncepciónak szántam. Az ezzel kapcsolatos, a kötcsei találkozó napján a Magyar Nemzet hetilapban megjelent "Mozaikjobboldal" című egész oldalas cikkemben ezt össze is foglaltam, igény szerint részletekben ezen az oldalon is megoszthatom. A koncepció tehát NEM egy választási szövetség kialakításáról szólt, pláne NEM a meglévő jobboldali pártokról való leszakadásra hívott fel. Értelmiségi vagyok és nem politikus: nem adok tanácsot, nem szervezkedek, csak gondolkodom. Valaki egyetért velem, mások meg nem - ez egy ilyen műfaj.
Amit szerettem volna javasolni s erre fogalmaztam meg egy működési modellt, az az, hogy a különféle régi és új, mérsékelt és radikális, kisebb és nagyobb jobboldali szereplők, köztük mozgalmak, médiumok, csoportok, társaságok, folyóiratok, aktivisták 1) működjenek együtt és dolgozzanak össze, 2) tartsák tiszteletben egymás autonómiáját és 3) keressenek olyan "legnagyobb közös osztót", amelyben mindannyian egyetérthetnek - utóbbiról persze érdemi viták folytathatók. Ez tehát semmiképpen sem az eldarabolódás útja, hanem éppen ellenkezőleg: egy minél szélesebb szövetség közös képe. A mozaik dialektikus dolog: az őt alkotó részek és az általuk közösen kiadott kép ugyanolyan fontos, egyik nincs a másik nélkül. Jobb metaforát még nem hallottam ennél, de mindenki tehet javaslatot, ettől vita a vita.
Továbbra is "személy szerint minden jobboldali kezdeményezést támogatok" (ahogy Szilvay Gergely fogalmazott egyszer) és hiszek a taktikai együttműködés stratégiájában.
#mozaikjobboldal