Hány olyan keresztény testvérünk van, aki templomba jár, Tiszára szavaz, nem ért semmit?

(...)

Hány olyan keresztény testvérünk van, aki templomba jár, Tiszára szavaz, nem ért semmit? Csak épp a lényegből semmit. Hogyan lehetséges az, hogy aki magát kereszténynek mondja, az egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságra képes voksolni, szavazni, amelyik elpusztítja az országot? Nem ért semmit az evangéliumból?

Egy konszenzuális szexuális kapcsolat az alternatívája, amelyre voksol, mely mellett leteszi a hitvallást, szemben azzal, hogy a házasság és a család szent?

A keresztény nevet az ilyen ítéletére viseli, megbotránkozik Krisztusban és az ő evangéliumában.

Mondjuk ki végre nyíltan, mert hiszen sok tévelygő embertársunk van, aki ilyen módon szembemegy az evangéliumi élettel, és voksol a hazugságra, az erkölcstelenségre, a gyűlöletre. Nem mi gyűlölködünk. Nem mi vagyunk azok, akik megosztjuk a társadalmat vagy az Egyház életét. Azok, akik szembemennek az evangéliummal, kereszténynek mondva magukat. Micsoda ellentmondás ez? Semmit nem értenek az evangéliumból? Nem. Úgy látszik, hogy semmit nem értenek.

Egy hitetlen, erkölcstelen nemzetáruló, amelyik kiárusítja az országot a nagyhatalmaknak, a pénzügyi köröknek. Ez kell a magyarnak? Ez kell az országnak? Nem.

És megbotránkoznak ma is sokan Jézusban, az Egyházban, az örömhírben, az evangéliumi tisztaságban, az erkölcsi igazságban, mert nem értenek semmit. Pedig Krisztus eljön, és igazságot tesz igaz bíróként. Szeretném, ha legalább mi nem lennénk meghasonultak. Büszke vagyok arra egyébként, hogy körülöttem – szeretném, ha mégis vannak ilyenek, akkor nem lennének – büszke vagyok arra, hogy körülöttem nincsenek tiszás szavazók.

Olyanok vannak, akik igenis a patrióta álláspontot képviselik, az evangélium szerint élnek, és nem ellenségek. Végre mondjuk ki, és legalább mi képviseljük az igazságot, Krisztust, az erkölcsi rendet!

Hallgassunk? Nem hallgathatunk. Kushadjunk? Ha nem vagyunk keresztények, akkor igen. Félünk? Nem félünk, mert ha Krisztus velünk, akkor ki ellenünk?

Ámen.

(Osztie Zoltán prédikációja a feldebrői Szent Márton-templomban 2026. szeptember 26-án)