(...)
A társadalom nagy többsége nem vérszomjas, ellenben tisztán lát, és végre mer tisztán látni.
Még azt is tudja, hogy a politikai maffia uralma nem lett volna lehetséges ilyen hosszú ideig, ha ez a bizonyos (most már nagy) többség vagy annak egy része nem törődik bele, nem fogadja el valamiféle engesztelésként a kisebb-nagyobb adományokat, nem válik cinkossá, de most, hogy már nincsenek rajta a béklyók, meg mer mozdulni és szólalni.
Nem vért követel, hanem jóvátételt. Valószínűleg azzal is tisztában van, hogy pénzben ezt már sohasem kapja meg, még akkor sem, ha a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal eredményesen működik, mégis, legalább a lelki egyensúlyát és a reményeit szeretné visszaszerezni. A hivatal, az ügyészség, a rendőrség, a bíróság segítségével. Nem népítéletet akar – bár kétségtelenül megfordul a fejében ez is –, hanem a demokratikus igazságszolgáltatás igazságos és szigorú ítéletét.
Vérszomjas legfeljebb akkor lenne, ha a bűnüldözők nem érnék utol a bűnt és a bűnösöket. De nyugalom, utolérik. Vér nélkül. Egyszerűen nem történhet másként.
(...)