A politikus szerepet játszik?
Igen.
Ezt nem vádként mondom. Már csak azért sem, mert minden társas kapcsolatban van szerepjátszás. Szülőként, barátként, munkatársként is mindig egy kicsit annak megfelelően viselkedünk, amit a másik vár tőlünk, és amit mi magunk gondolunk a helyzetről. Sőt, sokszor önmagunk előtt is szerepet játszunk. Erősebbnek, következetesebbnek, jobbnak mutatjuk magunkat a saját szemünkben, mint amilyenek vagyunk. Még az is lehet, hogy ez néha segít azzá válnunk, akivé lenni szeretnénk.
Miért játszik szerepet a tanár, amikor kiáll az osztálya elé? Azért, mert ott, abban a helyzetben, abban a pillanatban nem csak önmaga. Ő képviseli a tudást, a rendet, azt az ígéretet, hogy a gyerekekből lesz valaki. Lehet fáradt, lehet rossz napja, nyomhatja a lelkét valamilyen otthoni baj. De ugye ezt mégsem viheti be az osztályterembe, mert a gyerekeknek nem az ő hangulatára van szükségük, hanem arra, amit a szerepe követel: biztonságra, egyértelmű irányra, igazságos mércére.
A politikussal ugyanez a helyzet, csak nagyobb tétben. Ő egy közösség akaratát, félelmeit, reményeit jeleníti meg.
(...)