„Kamerák, reflektorok vesznek körül
Pokolra kíván majd, aki most veled örül.
Beleléptél a körbe, jobb, ha én mondom el,
Aki ma kezet ráz veled, holnap az tüntet el”
(Tankcsapda: Hiába szóltam)
Önfeledten mosolyog közös fotójukon Magyar Péter, Vitézy Dávid és Karácsony Gergely. Ebből kettőnek valószínűleg minden oka megvan a derűre, hiszen a jelek szerint egy időre pacifikálták a lázongó, vissza-visszatérően csődközeli helyzetet jelentő budapesti vezetést. Ám a főpolgármester számára ez csupán legfeljebb némi haladékot jelent. Nemcsak az önkormányzat anyagi helyzetét, de saját jövőjét illetően is.
A kormánnyal való megegyezés előtt néhány órával Karácsony Gergely politikai pályafutásának egyik legkínosabb pillanatát élte át, amelyet több Facebook-oldalon is élőben követhettünk. A főpolgármestert Zugló, Terézváros, Erzsébetváros, Józsefváros, Ferencváros és Angyalföld vezetője kérte számon kifejezetten karcosan, hogy valóban elveszik-e a parkolási díjakat a kerületektől, hogy ezzel pótolják ki a fővárosi büdzsén tátongó lyukakat. (Még aznap kiderült, hogy igen.) A jelenet nem is elsősorban a vitatéma miatt volt kellemetlen. Elvégre minden döntést meg lehet védeni, a közéletben pedig gyakran látjuk, hogy a legtöbb érdeket sértő, legkeményebb javaslatokat is harciasan képviseli az előterjesztő, mintha minden ellenkező érv eleve alaptalan volna. Karácsonytól is láttunk már ilyet. Most azonban nem így viselkedett. Fancsali képpel, tő-, vagy épp csak félmondatokban válaszolgatott ezzel egyszerre tűnt bűntudatosnak és arrogánsnak, ami a nyilvánosságban kifejezetten rossz kombó.
A korábban mögötte álló kerületi vezetésekkel vállalt éles konfliktus komolyan gyengítheti őt, középtávon pedig akár a pozíciójába is kerülhet.
Az egyes városrészek helyi önkormányzatainak közvetlenebb kapcsolata van az emberekkel, a polgármesterek hitelessége a szavazók szemében (már ahol ezt nem játszották el menthetetlenül) általában az országos politikai vezetők fölött áll. Ha a szakítás tartós lesz, a kerületek pedig kampányt építenek arra, hogy a különböző fejlesztésekre, karbantartásokra azért nincs pénz, mert a főváros a kormánnyal lepaktálva elorozta a forrásokat, az jelentősen faraghatja a főpolgármester népszerűségét. A Tiszának pedig ez is nettó nyereség, hiszen ebben a sztoriban a főgonosz az „áruló” Karácsony – ők csak mellékszereplők. Ha pedig a következő (talán előrehozott) önkormányzati választásokon saját jelöltet indítanak, az Magyar Péter példájából tanulva a világon mindent megígérhet – akár a parkolási díjak visszaadását is a kerületeknek.
(...)
A főpolgármesternek tehát most egy olyan új hatalommal szemben kéne Budapest harcos érdekvédőjének lennie, amely az általa oly sokszor kárhoztatott Orbán-kormányt váltotta, ráadásul a saját táborában rendkívül népszerű, őt viszont nem szívesen látja a főváros élén.
(...)
A főpolgármester látványosan elvesztette korábban jól bepróbált, sokáig sokak által hitelesnek látott szerepét. Az éveken át sikeresen működtetett fővárosi politikai művészmozinak most az abszolút filmszínház országos multiplex hálózatával kell felvennie a versenyt. Csakhogy ugyanazzal a repertoárral, ugyanabban a zsánerszerepben ez aligha fog sikerülni. Karácsony Gergelynek új filmet kéne forgatnia, de ennek egyelőre nem látszik még a forgatókönyve sem. S ha nem igyekszik, könnyen lehet, hogy mire elkészül vele, már más vezeti a mozit. Talán éppen az, aki csütörtökön olyan kedvesen mosolygott mellette.