Ismétlés a tudás anyja. Most olvasom Láng Balázsnál, hogy 6 hónap hallgatás után visszatér Ceglédi Zoltán, az a tulajdonképpen tragikomikus kabaréfigura és karosszéria roncs, aki valamilyen érthetetlen okból elemzőnek képzeli magát és akinek a katasztrófa turisták számára készített műsorokban néha mikrofont is adnak. Nem idézem most a Ceglédi politikai tisztánlátásáról 🤣🤣🤣 valló és Magyar Péterról szóló (és remekül öregedő 🤣🤣🤣)politikai jóslatát, azt megtette Balázs.
Helyette ismételten közreadom az egyik azon posztom, amit még akkor írtam róla (róluk) amikor tavaly év végén (?) közéleti témájú írások interneten való publikálásába kezdtem.
Íme:
Lentháromság
Ha drámaíró lennék, akkor ezt a három embert, Hont Andrást, Schiffer Andrást és Ceglédi Zoltánt, mint karaktert, ezer, hogy felhasználnám. Több darabban is. Ők a magyar XXI. szdi feudalizmus baloldali influenszer alsóközépszere.
A katedrának öltözött megmondó trash.
Lentháromság.
Jó mélyen. A világ és minden színvonal alatt.
Abban különböznek egy az arcodba hazudó megafonostól, hogy azok legalább nyíltan vállalják az ávó rangjelzést.
Honték viszont még erről sem mondják meg a frankót. Pedig ott van az, csak nem a zubbonyon, hanem a trikó alatt.
Kezdetben olybá tűntek, mint a klasszikus magyar városi polgárság megmaradt szigeteinek szócsövei.
Hont és Ceglédi a vagány odamondogatós, Schiffer pedig mint Steinmann, Karinthy jótanulója.
Kezdetben. “Csak aztán közbejött egy század.” Írta Bächer Iván a Wekerle telep házai között elmélkedve egy brilliáns tárcájában.
Hontnak, Ceglédinek és Schiffernek nem volt szüksége 100 évre ahhoz, hogy nullára írják magukat a magyar értelmiségi társadalom virtuális könyveiben. Nekik erre elég volt egy 16 éves rendszer. Különösen annak leszálló ága. Ott bomlott ki aztán úgy igazán a valós árfolyamuk.
Hogy az égvilágon semmit, de semmit, de semmit soha le nem tettek az asztalra. Hogy nem képviselnek senkit és semmilyen értéket, csak önmagukat.
Talán még Schiffer az, aki a legügyesebben tudta eladni, hogy eredeti. Pedig ugyan. Dehogy. Inkább az lehet, hogy ő az egyetlen közülük, aki beszél angolul és olvas néha külföldi mainstream-et. Mondjuk Piketty-t. Aztán itthon letolja. Azoknak, akik nem bújnak angolszász közgazdaságtant eredetiben. És aléltan omlanak el.
Ami összeköti őket még, hogy amibe komolyan belekezdtek, az mind elbukott, gőzük, de tényleg párányi harmat gőzük sincs az országról ahol élnek, és nem azért mert nem érdekli őket, hanem mert nem képesek azt felfogni.
Ők a magyar századforduló egykor fenséges és pazar, mára tarra vágott kultúrtölgyeseinek fél- és negyedes bérlői.
Olcsók, irigyek és rövidlátók de legalább felfuvalkodottak és gerinctelenek.
Minden progresszió legádázabb ellenségei. Az ember rájuk tekintve érti meg igazán, micsoda pusztítást végzett bennünk és milyen brutálisan semmizett ki minket a XX. század.