Néhány szóban a sajtószabadságról és a korrektségről. Vagy annak hiányáról.
Mindenki emlékezhet, hogy a TISZA sok fontos vállalása közül az egyik a sajtó szabadságának biztosítása, és a közmédia függetlenségének megteremtése volt.
Igyekeztünk ezt ellenzékben is támogatni és kormányon is dolgozunk ezért.
Sem ellenzékben, sem kormányon nem vártuk el, hogy valaki ne kritizáljon minket. A sajtónak ez a feladata.Mind ellenzékben, mind kormányon igyekeztem és igyekszem a lehető legtöbb interjúigényt kielégíteni és a lehető legtöbb kérdést megválaszolni.
Most mégis szeretnék valamit kérni. Nem a propagandistáktól. A sajtótól.
Ha bármiről írnak, előtte legalább kérdezzenek! Akár a kormánytól, akár a TISZA-tól, akár tőlem.
Nem tartom korrektnek például, hogy az egész magyar sajtóban megjelenik egy olyan állítás, hogy lemondtam a norvég köztelevízióval leegyeztetett interjúmat, meg hogy csúnyán bántak a norvég riporterrel. Ugyanis ez nem igaz. Nem volt előre fixen leegyeztetett interjú, és nem bánt velük senki udvariatlanul. Mindez kiderült volna, ha a sajtó kérdez, mielőtt kritika nélkül lehozzák a norvég közmédia állítását.
Rendszeresen előfordul, hogy úgy hoznak le súlyos kritikát a képviselőinkről, vagy vádolják őket bűncselekmény elkövetésével valakinek az állítása alapján, hogy az érintett képviselőnket, vagy a frakciónkat meg se kérdezik.
És a legfrissebb példa: a Partizán szerkesztőségét ma valamilyen szabályra hivatkozva, az eddigiektől eltérően, nem engedték be a Parlamentbe forgatni. Valamiért több sajtóorgánum ezt is hozzám köti. Miközben nincs ráhatásom a dologra. Az Országgyűlés egy külön hatalmi ág. Ráadásul nem is értek egyet a döntéssel.
Nem kritikátlanságot várunk. Nem támogatást. Csupán korrektséget és az alapvető sajtóetikai szabályok betartását. Köszönjük!