KILÉPEK A DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓBÓL.
Nem én változtam meg. Az elveim ugyanazok maradtak. Azt gondolom, mára inkább a párt lépett ki belőlem.
Életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg. Hét éven keresztül a Demokratikus Koalíció nem egyszerűen egy politikai közösség volt számomra, hanem a mindennapjaim része. Itt nőttem fel, itt váltam igazán felnőtté. Barátokat, kollégákat, szövetségeseket kaptam itt, és az életem egy fontos szeletét hagyom most magam mögött.
Sokat dolgoztam ezért a közösségért, és sokat is kaptam tőle. Büszke vagyok arra, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett párthoz csatlakoztam hét évvel ezelőtt. Büszke vagyok arra, hogy mellette dolgozhattam és tanulhattam. Tőle tanultam meg a politika alapjait. Tőle tanultam meg, hogy a politika nem a könnyű sikerekről szól, hanem a kitartásról, a bátorságról és az elvek melletti következetes kiállásról. Megtanultam, hogyan lehet tisztességgel és becsülettel politizálni akkor is, amikor hatalmas ellenszél fúj. Megtanultam, hogy a politika nemcsak szakma, hanem szolgálat is. Hogy akkor is harcolni kell az igazunkért, amikor könnyebb lenne feladni. Ezeket a tanulságokat egész életemben magammal fogom vinni.
De ez már nem az a párt, amelyhez én annak idején csatlakoztam.
A Gyurcsány-korszak, a Gyurcsány Ferenc által vezetett párt valahogy nagyon megváltozott az ő kényszerű távozásával.
Az elmúlt másfél évben egyre inkább azt éreztem, hogy a vezetés nem érti az idők szavát. Nem érti, mire van szüksége ma a magyar embereknek, és nem érti azt a társadalmi változást sem, amely végül alapjaiban rendezte át a magyar politikát. A választók világos üzenetet küldtek, de a párt vezetése ezt nem volt képes meghallani és megérteni. Nem találta meg azt a baloldali, demokrata választ, amely hiteles alternatívát tudott volna kínálni ebben az új helyzetben. És ha valaki hitelesen tud erről beszélni, azt hiszem, az én vagyok, hiszen nap mint nap területi igazgatóként szolgáltam a pártot attól a naptól kezdve, hogy Gyurcsány Ferenc erre felkért.
Soha nem titkoltam a véleményemet. Mindig őszintén elmondtam, amit gondoltam, akkor is, amikor ez kényelmetlen volt. A választási kampányban talán én voltam az egyetlen olyan ember, aki nyíltan is megfogalmazta a kritikáit azzal a vezetéssel szemben, amely ezt a súlyos kudarcot okozta, és ezt a pártot ebbe a helyzetbe sodorta. Sokszor szembementem a pártelnökkel vagy éppen a pártigazgatóval. Ma már tudom, hogy helyesen tettem, mert igazam volt velük szemben. Nem a konfliktust kerestem, hanem mindig az vezérelt hogy a pártunkat jobbà tegyem.
A véleményem azóta sem változott.
Ahogyan a kampány alatt, úgy azóta is minden fórumon jeleztem a vezetés felé az őszinte gondolataimat. Nem a konfliktust kerestem, hanem a megoldást. Nem rombolni akartam, hanem megmenteni azt a közösséget, amelyért hét éven keresztül dolgoztam.
Ezért mondom azt, amit a legelején is mondtam:
Nem én lépek ki a pártból. A párt lépett ki belőlem.
Szomorú szívvel, de emelt fővel távozom. Hét évvel ezelőtt egy közösséghez csatlakoztam, amelyben hittem, és amelyért minden erőmmel dolgoztam. Az itt szerzett élményeket, közös küzdelmeket, sikereket, kudarcokat, barátságokat és emberi kapcsolatokat mindig magammal viszem.
Nem haraggal megyek el, és nem azért, mert megváltoztam. Éppen ellenkezőleg: azért, mert ugyanaz maradtam.
Azok, akikkel az elmúlt hét évben együtt dolgozhattunk, pontosan tudják, hogy mennyire fontos volt számomra ez a közösség. Tudják, mennyi munkát, időt, energiát és hitet tettem bele.
Ezért egyetlen dolgot kérek a még ott maradt kollégáktól: emlékezzenek arra az emberre, akit az elmúlt hét évben megismertek. Arra az emberre, akivel együtt dolgoztak, vitatkoztak, nevettek, kampányoltak és küzdöttek.
A pártból most kilépek, de a közösen megélt éveket, az együtt végzett munkát és az emberi kapcsolatokat senki nem veheti el tőlem.
Találkozunk még, köszönöm hogy veletek szolgálhattam Magyarországot!
Forrás:
Mészáros Dávid - KILÉPEK A DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓBÓL. Nem én... | Facebook