MAGYAR PÉTER a kormányzás DJ OTI-ja. Ebből az összefüggésből érthető meg igazán, hogy mi történik Magyarországon, amely távolról sem politikai, sőt nem is társadalmi, hanem annál mélyebben fekvő okokra vezethető vissza. Arra az okra, ami integrálja magába a technológiai és tömegkommunikációs apparátusokat is, melyen keresztül a valóság utáni valóságot fogyasztjuk. Utóbbi kifejezés, még egyszer: a valóság utáni valóság, avagy hiperrealitás a kulcsszó, amelyet minden nap képernyők tucatjain keresztül közvetítve fogyasztunk.
(...)
Két évvel ezelőtt lépett színre a NER korábban inkább felesége révén ismert középkádere, aki 2024 februárjától 2026 áprilisáig jól koreografált események (tüntetések, menetek, országjárások) során és közösségi médiás közvetítések révén egyre nagyobb tömeget volt képest megszólaltatni. Olyannyira, hogy a 2024 júniusában tartott EP-választásokon elért impozáns listás eredményéhez (1,35 millió) szűk két éven belül mintegy kétmilliót tudott hozzátenni a 2026. áprilisi országos választásokon (3,38 millió). A tömeg itt is meglepetést okozott, mert annak volt a jele, hogy valami történt. Annyi biztos, hogy a történés kulturális szinten következett be.
A kétharmados törvényhozási felhatalmazás birtokában negyedéve zajló kormányzást sok mindennek nevezték már, a legtalálóbb talán a "performatív politika" (Kiss Viktor) jegyében zajló cselekvés s még inkább kommunikáció, de találó a Trump-féle "hiperpolitikával" (Anton Jäger) való párhuzamba állítás is. A kormányfő egy óvatlan pillanatban maga hozakodott elő az "abszolút filmszínház" kifejezésével, amely jól illik a kormányzás közösségi médián keresztüli közvetítettségére, filmes eszközökkel élő színpadiasságára és hiperreális eseménysorozat-jellegére. Ott, ahol a parlamenti közvetítést Netflix-sorozathoz hasonlítják, sőt akként is rendezik meg, a kormányzati munka is doku-reality, hiszen itt a médiareprezentáció maga a kormányzás.
A Budapest Park - Margaret Islandtól eredő - szlogenjével élve, a "hagyd kint a valóságot" országos méretűvé lett. A kormányzásnak nevezett politikai dramaturgia egy olyan filmrendezőhöz hasonlít, aki csak trailereket forgat soha el nem készülő egész estét akciófilmekhez. Íme, DJ OTI a politikában: valaki, aki eljátssza, hogy kormányfő; egy testület, amely úgy tesz, mintha kormányozna; az élő közvetítés mint a valós kormányzás reprezentációja.