Áprilisban véget értek az anyaországi választások. A gyűlölet azonban maradt.
2014 óta szinte állandóan ömlik felénk az online térből a mérhetetlen indulat: napi szinten lerománoznak bennünket, és újra meg újra azt halljuk, hogy Magyarországon azért éheznek gyerekek, mert „a külhoni magyarokra megy el a pénz”.
Akkor nézzük a rideg számokat.
A magyar nemzet mintegy 18%-a él külhonban.
Ehhez képest 2014 óta a magyar Országgyűlésben a külhoni magyarok nagyjából 0,5%-nyi képviselői helyre lehettek közvetlenül hatással.
A nyilvánosan elérhető adatok alapján a magyar állam éves költségvetésének körülbelül 0,3%-át fordította külhoni magyar intézmények és programok támogatására.
Közben a rendszerváltás óta mintegy 500 ezer magyar települt át Magyarországra. Őket annak idején – ahogy minden magyar embert – a családjuk, közösségük és a külhonban megtermelt adók segítségével képezték ki. Ma pedig Magyarországon dolgoznak, adót fizetnek, vállalkozásokat működtetnek és értéket teremtenek, kitermelve Magyarország éves költségvetésének kb 5%-át.
És akkor még nem beszéltünk a külhoni magyar közösségekhez kapcsolódó gazdasági kapcsolatokról, a Magyarországra hazautalt vállalati profitokról, illetve a jelentős magyar közösségekkel rendelkező országokba irányuló magyar export gazdasági hasznáról. Ez az összeg akár az éves költségvetés 2,5-5%-át is jelentheti.
Vagyis ha valóban a számokat nézzük, korántsem olyan egyszerű a képlet, hogy „a külhoni magyarokra költött pénz elvesz a magyarországiaktól”.
Sőt.
A külhoni magyarok nem egy veszteséges „biznisz”.
Nem teher vagyunk.
Nem ellenség vagyunk.
A magyar nemzet részei vagyunk – és kulturálisan, társadalmilag és gazdaságilag is hozzájárulunk a közös értékeinkhez.
Kedves anyaországi ismerősök és ismeretlenek:
továbbra is veszteséges „biznisznek” tűnünk mi nektek?
Forrás:
Tőke Ervin - Áprilisban véget értek az anyaországi választások. A... | Facebook