Hallgatom a sápítozó Navracsics Tibor ezredik interjúját, és már nem tudom eldönteni, hogy magát nevetteti ki, vagy ő nevet ki mindannyiunkat. Szemetelés, ez jut eszembe minderről. Az intellektusára oly érzékeny exminiszter teleszemeteli a rendelkezésére álló teret, beszél, hogy még tovább és tovább visszhangozzanak a hülyeségek, nem volt elég 16 évet teljes hülyeségekkel tölteni, beszéljünk még tovább arról, ami nem igaz, hordjuk tele tovább szakadt nejlonzacskókkal, PET-palackokkal az utcát. Turmixoljuk szét a figyelmünket, tenyésszük tovább az agyevő bogarat.
Hallgatom a miniszterelnököt a Parlamentben már sokadjára arról kiabálni, hogy ki mikor hol volt, amikor a NER-rel szemben ki kellett volna állni. (És te mit tettél tavaly nyáron?) Szónokol a miniszterelnök az Országházban, beszéli a hülyeséget, zakatolóan, nem elfáradva, ahogyan Navracsics Tibor motyog a stúdiókban a polgárságról. Sorozatosan vizsgáztat mindenkit a kormányfő azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt X évben mit tett azért, hogy a rendszernek vége legyen. Miközben mindannyian tudjuk, hogy ő hol volt.