Eljutott hozzám a vagyonvisszaszerzési hivatal elnöki és elnökhelyettesi pozícióira jelentkezők teljes listája a nevekhez tartozó szakmai önéletrajzi adatokkal együtt.
Sajnos a lista alapján az eddiginél is érthetetlenebb, hogy egyáltalán hogyan juthatott el a később elnökké választott pályázó a második fordulóba. A jelentkezők között volt persze néhány komolytalan név is, de alapvetően kifejezetten alkalmas, magas szakmai referenciával érkező emberek pályáztak. Egy képzettségük, szakmai és vezetői tapasztalatuk alapján felállított objektív pontrendszer alapján a megválasztott elnök nem hogy a legjobb háromba, de sajnos a legjobb hatvanba sem kerülhetett volna be. Az egészen biztosan megfelelő minőségű jelöltek hosszú sorát elnézve nyilvánvaló, hogy a pályázatok legnagyobb részébe egyszerűen bele sem nézett a kiválasztást végző igazságügyi bizottság.
A listát és a természetesen nem hozhatom nyilvánosságra adatvédelmi okokból. Ha a neveket kitakarnám, a munkahelyekből, beosztásokbók, végzettségekből is kitalálható lenne a komoly jelöltek személye. Viszont ha kéri, természetesen a megválasztott elnöknek elküldöm szívesen. Örülnék, ha kérné. Mert ha nem teszi, azt jelenti, hogy vagy nem érdekli, vagy már tisztában van azzal, milyen színjátéknak és milyen döntésnek köszönheti a kiemelését a 96 pályázat közül
A lista azért lett volna fontos, mert ha a bizottság egy közadatper végén kiadta volna a pontozás szempontrendszerét, egyértelműen kiderült volna, hogy a későbbi nyertes a kanyarban sem volt annak alapján. A dolognak viszont annyiban nincs is már olyan nagy jelentősége, hogy közben vasárnap a parlament alelnöke , Hallerné Nagy Anikó amúgy is bevallotta azt, ami már sejthető volt az eredményből és abból, hogy az Átlátszónak megtagadták a pontozási szempontok kiadását: ilyen előre meghatározott, objektív szempontrendszer egyszerüen nem is létezett.
Pedig a kiválasztási folyamatban nem "csak" a Tisza frakció közleménye beszélt a pontrendszerről. A parlament honlapján közzétett pályázati felhívás is azt tartalmazza, hogy a jelentkezők között pontozással fogják eldönteni, hogy kit hívnak meg a nyilvános fordulóba. (link a kommentek között) . Elég meredek a parlamenti alelnök indoklása arra, hogy ez mégsem történt így : szerinte csak így lehetett a politikailag nem megfelelő elnökjelölteket kizárni.
Az alelnöki interjú vallomása nem keltett különösebben nagy vihart. Valószínű, hogy aki a végeredmény látva eddig is előre lefutott meccset sejtett, annak már nem volt ez meglepetés. Mégis egészen súlyos dolognak tartom azt, hogy már nem is tagadják, hogy ez a személyi döntés ennyire átlátszó módon abszolút filmszínház (vetítés) volt:
1) Az mindig nagy baj, ha egy politikus nem mond igazat. Persze a Fidesz rendszere a permanens és nyílt hazudozáson alapult, így a magyar társadalom hozzászokott ehhez. De a valódi rendszerváltás éppen ezért nem képzelhető el akkor, ha az új kormánypárt is ennyire nyíltan mást tesz, mint amit mond-ráadásul egy ennyire fontos kérdésben.
2) Az új hivatal eredményes és független működése ugyanis -túlzás nélkül- nemzeti sorskérdés. Ha felmerül, hogy az elnökét a kormánypárt egy előre lezsírozott, kamu eljáráson választotta ki, az az elnök függetlenségét kérdőjelezi meg alapjaiban. Márpedig ez a szervezet döntéseire is árnyékot vethet. Akkor is, ha a jövőben egy politikus ellen fellép (a megvádolt politikus könnyen kiált politikai okokat) és akkor is, ha egy eljárást visszautasít ( a közvélemény politikai alkut sejthet amögött, ha valaki megússza az elszámoltatást).
3) A hivatal elnöke természetesen akkor is lehetett volna független, ha ezt a méltatlan látszat eljárást egyáltalán nem folytatják le, hanem egyszerűen a miniszterelnök megnevez egy jelöltet. Ha viszont már egy látszólag nyílt eljárást választottak, akkor többszörösen visszaüt, ha kiderül, hogy a nyertes egy előre lejátszott meccsen győzött.
Végül a hozzám eljutott lista alapján még néhány konkrétum: a még betöltetlen vádemelési elnökhelyettes posztjára hét, a fellebvitelire négy, a közpénzügyire viszont 39 jelölt is pályázott. Előbbiek esetén érhető, hogy nem hirdettek győztest. A közpénzügyi elnökhelyettes kiválasztásának elhalasztására azonban nemigen lehet más magyarázat, mint hogy nem találtak "politikailag megbízható" jelöltet.
Természetesen ha Unger Anna valóban alkalmas lenne, lemondana, ha megtudta, milyen körülmények között “választották” őt ki. De mostanában nem nagyon jellemző a lemondás a magyar közéletben, így nyilván maradni fog. Sokadszorra ismétlem meg: LEHET, hogy jó elnök lés LEHET, hogy a kormánytól független lesz. Mindannyiunk érdeke, hogy így legyen.