A jobboldal vagy polgári lesz, vagy nem lesz.
Érdemes megnézni, hogy kik és milyen kvalitású emberek álltak ki annak idején névvel, társadalmi munkával a Fidesz–KDNP mellett, és milyenek most. Sinkovits Imre, Cseh Tamás, Makovecz Imre, Bessenyei Ferenc, Csoóri Sándor és még sokan évszázadok múlva is jelentenek majd valamit a magyarul beszélő és gondolkodó emberek számára. Ezzel nem azt mondom, hogy ne lenne egy-egy Eperjes Károly a jobboldalon, de igencsak megfogyatkozott az értelmiség – legalábbis azok, akik ezt névvel és arccal vállalnák is.
Ez a gravitációs hatás pedig nem sokat segít egy majdani faltól falig terjedő jobboldalnak. Mondhatni, ahogy anno az SZDSZ-árvák csapódtak jobbra-balra, most a Fidesz-árvákkal történik ugyanez. És a vélelmezhető gravitációs hatás nem segít nekik a hazatérésben. Miért?
Nem attól lesz valaki jobboldali, keresztény-konzervatív, férfias, hogy homofób vagy xenofób stb. Attól lesz az, hogy milyen szellemiségben él, alapít családot és neveli fel a gyerekeit, gondoskodik a szüleiről.
Nem attól lesz valaki jobboldali, keresztény-konzervatív, hogy azt bizonygatja, milyen régóta tartozik a törzshöz. Ez egy rossz verseny, amit ráadásul épp a hangoskodók rendre el is veszítenek. Attól lesz az, ha alázatos és közösségcentrikus – egyébként ez is csak az egóról szól.
Nem attól lesz valaki jobboldali, hogy melldöngetve mindent és mindenkit kritizál. A jobboldal épít és félti a hazáját, de nem rekeszt ki senkit csak azért, mert nem úgy gondolkodik, mint ő. A cinizmus nem eszme, a kommentelgetés pedig nem munka.
(…)