(…)
A legenda szerint Ephialtész annyi pénzt kért Xerxésztől az árulásáért, „amennyit elbír”. Xerxész pedig megígérte neki, majd amikor a gnóm jelentkezett a jutalomért, Xerxész elevenen megnyúzatta és a bőrét kitömte arannyal – jelezvén, hogy az árulókat azok is megvetik, akik hasznot húznak belőlük. A valóság persze ennyire nem regényes, Hérodotosz leírása szerint Ephialtész a spártaiaktól rettegve Thesszáliába menekült, és egy Athenádész nevű férfi megölte. És jól tette.
És akkor meg is érkeztünk Leslie Mandokihoz.
S amennyire ócska, pitiáner, deheroizált, beszűkült, hedonista pogánnyá lett korban élünk, pontosan ugyanilyen ez a mi új árulónk. Ócska és pitiáner. Egy sz...rjankó. Hozzá képest még Ephialtész is egy világító fáklya, egy erkölcsi Csomolungma.
De semmi baj. Ez a sz...rjankó majd eljátszhatja még egyszer valahol, egy falusi budi háta mögött a Dzsingisz kánt, aztán vége. Jaj, semmi gyilkolás, semmi halál, ugyan már! Nála nyeri el végső értelmét Leonidász utolsó mondata a 300 című filmből, amikor ezt mondja Ephialtésznak: „Te ott, Ephialtész! Élj örökké...”
Úgy bizony. Ez életed főműve, Mandoki:
„(...)Dzsin, Dzsin, Dzsingisz kán
Hé pajtás, hó pajtás, hé pajtás !
Sose hátra kedvünk mindig vidám Ho-Ho-Ho-Ho
Tudjuk mi vár reánk Ha-Ha-Ha-Ha
A sátánnal jót iszunk holnap tán(...).”
De ne reménykedj. A sátán undorodik tőled.