Most olvasom, hogy Leslie (Lezli - a szerk.) Mandoki, nemzetünk David Crosbyja, akit, mint az köztudott, mindösszesen egy tonna tokaszalonna, háromszáz hektoliter házi szilvapálinka, egy konténer körözött és egy nemzetközi liberális összeesküvés választott el a Grammy jelöléstől, azt nyilatkozta a minap, hogy ő sosem volt Orbánista, és kifejezetten örül az új garnitúrának. Gyors kutatómunkám eredménye szerint 2010 és 2026 között Lezli potom kétmilliárd, azaz kétezermillió forint ( évi szaros százhuszonöt-millió) állami támogatást kapott, hogy a dajcstamási angolsággal kinyilatkoztatott szongvrájteri (sic) munkásságát magyarországon és külhoni koncerttermekben, fesztiválokon zavartalanul vihesse színpadra. Lezli, a független mindenedet, de szeretlek, mégis hogyan is gondolhattuk volna rólad, hogy világszép bajszodat a hatalom farpofáival illatosítod, hogy világraszóló zeneművészetedet a hatalmi zsörtölődésed eredményeképpen éri ez a sűrű rivaldafény… nem kell magyarázkodnod.
“Orbán Viktor … egy pokoli okos, nagyon művelt lángelme”
“Bárcsak itt ülne Orbán Viktor”
„Orbán Viktor a világpolitikát globálisan látja, egy holisztikus világképben is gondolkodik.”
Ezek az idézetek sem tőled származnak.
(...)
Jövőre a Bogácsi búcsún találkozunk, hozok körözöttet, lesz nemulass. Viszont (!) ha ragaszkodsz az angol nyelvű dalszerzéshez, valamikor hívj fel, és beszélgessünk, állítólag a diskurálás ébreszti meg igazán a nyelvérzéket, átbeszélhetjük a feljebbieket is, bár lehet, hogy ennél egy picit keresetlenebbül fogalmaznék, tudod, zavarban vagyok. Ölellek Lezlim!