(...)
Egyrészt nem volt ilyen pontokban kifejezhető, objektív rendszer, mert sok szempontot nem lehetett pontrendszerbe rendezni. Például a politikai kockázatokat vagy a már említett összeférhetetlenségi problémákat sem lehetett pontokkal kifejezni. És muszáj hangsúlyoznom, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény nem írt elő pályázati rendszert, vagy akár azt, hogy a bizottság transzparensen jelenítse meg a kiválasztási folyamatot. A mi döntésünk volt a nyílt pályáztatás, amivel nehezebb helyzetbe hoztuk magunkat:
ha a hivatal élére egyszerűen kijelöltünk volna valakit, szinte biztosan elkerültük volna a felzúdulást.
Így viszont megnyitottunk egy olyan csapot, amivel olyasmi is kiömlött, aminek talán nem kellett volna. Mi kifejezetten az átláthatóság és a demokrácia jegyében gondoltuk azt, hogy ezt a hosszabb, nehezebb utat választjuk: hogy nyíltan, a választópolgárok szeme előtt zajlódjon ez a folyamat. A pályázatokat viszont azért nem láthatja a nyilvánosság, mert a jelöltek ma is dolgozó ügyészek, ügyvédek, hivatalvezetők.
(...)
Van egy nagyon részletesen kidolgozott Házszabályunk, ami azonban nem feltétlenül erre a dinamikus politizálásra íródott, valószínűleg néhány ponton korrigálnunk is kell majd. Ugyanakkor a személyes érintettség egy nagyon régi jogintézmény: ha valakit személyében sértenek meg, fontos, hogy reagálhasson rá. A politikusoknak ugyan nagyobb a tűrési kötelezettsége, és ebbe sok minden beletartozik, de mindent azért nem kell elviselni.
(...)
Fontos, hogy Unger Anna megszavazásáért a szakbizottság volt a felelős, amely a frakciónak beszámolt a kiválasztási folyamatról, a szempontrendszerről, a döntésünk mögötteseiről – ezt a döntést fogadta el később a frakció. A jogszabályok megszavazásoknál az is árnyalja a képet, hogy nagyon sok kétharmados döntésünk volt eddig, amiből valóban azt láthatja a közvélemény, hogy szinte mindenki egyöntetűen szavaz. A kétharmados törvényeknél viszont ez nyilvánvaló. Azt biztosan mondhatom, hogy a szavazásainkat nem felülről irányított frakciófegyelem tartja össze, hanem az, hogy az alapvető kérdésekben, a Tisza főbb vállalásaiban egy irányba haladunk. A személyi kérdések kicsit másképpen működnek, az szubjektívebb dolog, lásd Melléthei-Barna Márton különvéleményét.
(...)