A Tisza lényegében egyetlen állítással és egyetlen ígérettel nyerte meg a választást: azért éltek rosszabbul az emberek, mert a Fidesz ellopta az országot; mi pedig minden bűnöst megbüntetünk, és minden pénzt visszaveszünk. Ez nem kormányprogram volt. Ez volt a közös nyelv. Erre állt sorba a sziget, erre szavazott a kiábrándult fideszes, erre mozdult az, aki addig otthon maradt. Száz nappal a kétharmad után ugyanez a mondat fordul vissza a kormányra. Unger Anna csak a szikra.
A tábor nem hosszan tartó, bizonytalan kimenetelű vizsgálatokat várt. Rítust várt. Tettes kell, összeg kell, büntetés kell. A baj az, hogy a kampány méretéhez illő tettes, eltűnt összeg és ítélet nincs. Ízléstelenség volt. Intézményes kedvezményezés volt. Lopás a mítosz értelmében: alig.
A kekva háromezer milliárdnyi közvagyon alapítványokba szervezése hatalomtechnikai eszköz volt, nem bőrönd a pincében. Ezt egy tollvonással le is bontották. A vagyon visszakerült az államhoz. Nincs tárgyalás. Nincs beismerés. Nincs fej. Ami a Tisza szempontjából a legfontosabb: nincs eltűnt pénz.
A jogszerű torzítástól a haveri hálóig
A közbeszerzésen a CRCB józan száma nagyjából tizenöt százalékos rendszerszintű felár, plusz néhány kirívó farok, ahol a túlárazás 20–40 százalék is lehet. Tizenöt százalék nemzetközi összehasonlításban nem kirívó, ráadásul benne lehet a gyenge versenyben, a referenciaárakban, a piaci szórásban. Az ízléstelen az volt, hogy egy szűk kör nyert a legtöbbször. Ez bosszantó, de nem jogi kategória. Mészáros jachtjához nem kellett minden számlán 40 százalék. Elég volt a volumen. Ha a közbeszerzések nagy részét te nyered, kijön a jacht túlárazás nélkül is. Az, hogy kevesen nyernek, politika. Nem büntetőjog. De itt sincs eltűnt pénz!
Az NKA sem az a tiszta ügy, amivé a kampány tette. Van kemény szála: hatáskör, ki nem tett döntés, tizenhét milliárd, gyanúsított tisztségviselők. A művész azonban szürke. Ki mondja meg, hogy valaki szakmai vagy haveri alapon kapott támogatást? Ízlésből nincs büntetőítélet. Ha a kormány a művészt viszi színre, kulturális háború lesz. Ha csak a hivatalnokot, a tábor kevesli. Ha mindkettőt, koncepció lesz a vád.
Az MNB-alapítványoknál százmilliárdok keverednek: veszteség, rossz befektetés, haveri háló. Egy részük elpárolgott, nem zsebbe került. A vizsgálóbizottság bankrablást mond. A mérleg egy része inkompetencia. A kettő a tévében ugyanúgy hat. A tárgyaláson nem.
Így áll össze a csapda. Nincs a választási mítoszhoz és az ígérethez illő, tiszta, nagy lopásügy. A kekva adminisztráció. A közbeszerzés java jogszerű torzítás. Az NKA eljárási ügy. Az MNB keverék. A szent történethez ez kevés. A szorongáshoz elég.
Visszavont mítosz helyett magasabb tét
A Tisza mögött felsorakozott csoport két magyarázat közül választhat. Az egyik: „tévedtünk a mértékről.” Ez megalázó. Azt jelenti, hogy két év harc és áldozat egy felnagyított mondatra ment rá. Ezt kevesen választják. A másik kényelmesebb: „az ügyek megvannak, csak valaki elengedi.” Ez hősi. Van áruló, van puhány hivatal, van Fidesz a kulisszák mögött. A csoport nagy része a másodikat választja. Ezért az Unger-vita nem szakembervita. Előrehozott bűnbakkeresés arra az esetre, amikor már látszik, hogy a hegy egeret szül.
Innentől a régi logika dolgozik. A „mi” szűkül. Tegnap az volt a tiszás, aki Orbán ellen volt. Holnap az, aki elég keménynek látszik. A lojalitás tesztje: ki tapsol Ungernek, ki kérdez. Aki kérdez, puha. Aki puha, nem közülünk való. A disszonancia durva lesz. Kétharmad van. Miért nincs ítélet? Ha nincs látványos fej, a meghozott áldozat értelme forog kockán. A tét emelése olcsóbb, mint a mítosz visszavonása.
A Tisza szerkezete ezt nem tompítja. Gyorsítja. A formális tagság szűk. A szigetek dolgoztak, de nem léphettek be. A vezér a történet. Ha a történet recseg, a vezér recseg. A dühnek nincs hol lecsapódnia. Kimegy a Facebookra, az utcára, végül a saját vezér ellen. Az idő is ellenük dolgozik. A kekvát már lebontották. A nagy hal egy része eltűnik a színpadról, mielőtt a rituálé lezajlana. Ami marad: NKA-s tisztségviselő, egy-két MNB-szál, közbeszerzési statisztika. Kevés a szent záráshoz. Elég a csalódáshoz.
A Tisza mindhárom útja a sajátjait falja fel, aktivistát, mérsékelt szavazót, kormányzó centrumot
Három út van. Mindhárom rossz a Tiszának.
Ha az elszámoltatás szimbolikusan nem teljesül, a bázis felfalja a centrumot. A szigetek és a türelmetlen szárny Magyar Pétert, Ungert, a „puhákat” teszi meg árulónak. A kétharmad politikai tőkéje elolvad, mielőtt intézményesülne.
Ha a vezetés bezár, a centrum felfalja a bázist. Kevesebb vita, szűkebb „igazi Tisza”, a szigetekből statisztéria, a kritikusból fideszbérenc. Rövid távon rend. Hosszabb távon a mozgalom lelke megy el: pont azok, akik 2024 és 2026 között vitték.
Ha a mítoszt mégis bíróságra viszik ott, ahol tizenöt százalék, kekva-törvény és ízlés van, nem bőrönd, jön a felmentés vagy a koncepció vádja. Akkor a tábor még dühösebb: a bíróság is övék. A jogállami szárny és a külföld elbizonytalanodik. A Fidesz megkapja a mártírt.
Mindhárom út a saját gyerekeket eszi. Aktivistát, mérsékelt szavazót, kormányzó centrumot.
A Tiszára nem az a legnagyobb veszély, hogy a Fidesz visszajön. Hanem hogy az elszámoltatás mint szent történet nagyobb volt, mint ami a kekva visszavételéből, a felárból és az NKA eljárási ügyeiből kihozható. A tábor ezt árulásnak fogja elkönyvelni. A forradalom ilyenkor nem a régi ellenséget falja fel. A belső sajátjait. Hogy ki az ellenség, azt egyre kevésbé lehet eldönteni. Beindul a belső polgárháború.
Orbán Viktor két elfeledett bölcsessége
És így már érthető, Orbán Viktor miért nem idegeskedik. Ő csak kér még egy fröccsöt, és kipiheni magát. Pedig eszébe juthatna két saját régi gondolata.
Volt, amikor azt gondolta, hogy ahhoz, hogy választást nyerjünk, ahhoz jól kell kormányozni. És valóban, 2002 azt mutatta, hogy ez kevés, de azért erre mondják, hogy attól még szükséges, de nem elégséges feltétel. De szükséges. És ezt, valljuk be, nem ment az utolsó ciklusban, pedig előtte igen. Fontosabb lett a lojalitás, mint a szakértelem. Így lett Hankó Balázsból és Nagy Mártonból miniszter, és még lehetne sorolni. Nagyon sok helyen politikai tisztek lettek a vezetők. A szakemberek ezt az emberek látták, és a bőrükön érezték. Ezen teljesen jogosan felháborodtak.
Egy másik, neki tulajdonított gondolat szerint Amerikában van 100 millió fegyverviselési engedély, Magyarországon 1 millió horgászengedély. És ebben akkor igaza volt. A magyarok gyűlölik a konfliktusokat, nem vagyunk egy harcos nép. Rosszul vagyunk a konfliktusoktól. És az a kormányzat, amelyik csak a konfliktusokra építi a teljes kommunikációját, az halálra van ítélve. Soha nem fogja őket ebben senki követni.