Van a fidesz elmúlt 16 évének egy olyan bűne, amelyről most kevesebbet beszélünk: az, hogy ennyire primer, zsigeri, szinte élet-halál kérdéssé tette a magyar társadalomban az elszámoltatás igényét.
Látom a csalódottságot, az indulatot, néha a kétségbeesést. Félünk, hogy elveszítjük az elszámoltatást, pedig mi bilincset akarunk, börtönt és ellopott közpénz visszaszerzését.
Közben ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfeljeteni, hogy a fidesz felelős mindazért. Hogy miattuk jutottunk idáig.
Fizikailag, zsigerileg akarjuk, hogy legyen következmény, legyen elszámoltatás.
Én is olvasom az indulatos posztokat, kommenteket! Sokszor fantasztikus emberek írnak, olyanok, akiknek a rendszerváltásért tett erőfeszítései elvitathatatlanok.
Akik éveket adtak az életükből ezért!
Akik joggal akarják a valódi rendszerváltást.
Akik azt kérik számon, hogy az NVVH olyan emberekkel induljon, akiket ismernek, akiket évek óta követnek és ezért eleve megbíznak.
Tény: Unger Annát kevesen ismerik, Ligeti Miklóst sokan.
De az is tény, hogy kevesen olvasták még a 2026. évi XXXIV. törvényt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról.
Pedig érdemes.
Különösen a 14. § környékét. Itt elég pontosan kirajzolódik, milyen feladatot szánt a törvény az elnöknek, és milyen feladatokat a közpénzügyi, nyomozati, vádemelési és fellebbviteli vezetőknek.
De számomra nem is az a legfontosabb kérdés, hogy a törvény alapján ki felel meg leginkább a pozíciónak, hanem az, hogy milyen fájdalmas lelkiállapotba taszította a fidesz az elmúlt 16 évben ezt az országot.
Hogy sokunk egyetlen személyi döntés után tehetetlenül, szinte fizikai fájdalmakkal szenved. Hogy mások letargiába zuhannak egyetlen kinevezés miatt. Hogy egyetlen név hallatán attól kezdenek félni: talán mégsem lesz elszámoltatás, talán nem lesz börtön, talán nem szerezzük vissza az ellopott vagyont…
… és „ezek” megint megússzák.
Ez a félelem valós. A megélt csalódottság is valós, ezért sem söpörhetjük le az asztalról, mindkettőt tiszteletben kell tartanunk.
De egy dolgot nem szabad összekevernünk: a csalódottságot azzal, hogy az NVVH kudarcra van ítélve.
Ma erre semmilyen alapunk nincs.
Tapasztalatból tudom: nem egyetlen ember, nem egyetlen döntés hozza meg a sikert, mintahogyan a bukást sem.
16 éve – sokan ennél is régebb óta – várjuk, hogy Magyarország végre kilábaljon ebből a korrupcióval átszőtt autoriter rendszerből, és elinduljon egy tiszta, működő, európai demokrácia útján.
Most először létre is jött az az intézmény, amelynek törvényben meghatározott feladata a közvagyon védelme és visszaszerzése, a korrupciós rendszer feltárása és a jogállami elszámoltatás.
Ez az intézmény nem egyetlen embert jelent, ellenben meg kell előlegeznünk valamennyi bizalmat.
Unger Annának ez ugyanúgy jár, mint más vezetőnek, de nem korlátlan, vak bizalom, hanem annyi, amennyi ahhoz kell, hogy az NVVH bizonyíthasson.
A megelőlegezett bizalmat pedig nagyon gyorsan kiérdemelt bizalomnak kell követnie.
Ha stratégiailag vagy az eredményességet tekintve nem úgy mennek a dolgok, ahogyan ezt a társadalmi akarat mentén MINDANNYIAN elvárjuk, én leszek az elsők között, aki fel fogja emelni a hangját!
Mert pontosan tudom, mit akar az ország: valódi elszámoltatást, valódi következményeket, és az ellopott közvagyon lehető legnagyobb részének visszaszerzését.
Ebből nem engedhetünk. Ebből nem engedek.
De tizenhat év után talán azt is meg kell tanulnunk újra, hogy egy demokráciában nem a bilincs az első lépés, hanem a törvény. És éppen azért, hogy amikor eljön a bilincs ideje, azt többé senki ne tudja politikai bosszúnak nevezni.
Pontosan tudjuk, hogy a világ minket figyel, mi pedig figyeljünk magunkra és mutassuk meg EGYÜTT a világnak, hogy Magyarország meg tudja csinálni!