Takács Márk katonai elemző, a Reakció Kiadó szerzője arról beszélt a Limes Podcast vendégeként, hogy az ukrajnai háború egyik legfontosabb tanulsága, hogy a drón nem csodafegyver, hanem a modern hadviselés új, nélkülözhetetlen rétege. A drónok tömegesen fogynak: egy kisebb falu felderítéséhez, elszigeteléséhez és egy támadás támogatásához akár 4–5 ezer drón is „elkophat”, miközben a rádiózavarás, az időjárás és a kezelő képességei miatt mindössze 20–40 százalékuk találhat célt. Egy jól védett Leopard harckocsi dokumentáltan 54 FPV-dróntalálatot is túlélt.
Ukrajna kényszerből vált a drónhadviselés egyik vezető hatalmává. A kezdeti civil quadkopterektől és gránátdobó drónoktól eljutottak az FPV-, optikai kábeles, felderítő és nagy hatótávolságú rendszerekig, sőt önálló pilóta nélküli haderőnemet hoztak létre. Takács szerint azonban az orosz technológia ma már nincs lényegesen lemaradva: a nagy különbséget elsősorban az ukrán szervezettség, a tapasztalatok gyors feldolgozása és továbbadása adja.
A háború egyfajta „kettős hadiipart” is létrehozott. A hagyományos, drága és hosszú fejlesztési idejű harckocsikra, vadászgépekre, tüzérségre továbbra is szükség van, mellettük azonban megjelent egy sokkal gyorsabb, civil technológiára és kisebb cégekre épülő drónipar. Ukrajnában akár két-három hetes fejlesztési ciklusokban módosítják a drónokat a frontról érkező tapasztalatok alapján; mire az oroszok néhány hét alatt alkalmazkodnak egy új megoldáshoz, már jöhet a következő változat.
Stratégiai európai és nemzeti önellátás
Takács szerint Európa veszélyesen lassan alkalmazkodik. Úgy látja, a nyugati hadseregek egy része még mindig abban bízik, hogy az ukrajnai háború után vissza lehet térni a „rendes háborúzáshoz”. Szerinte ez ugyanolyan tévedés lehet, mint amikor az első világháború után egyes katonai vezetők vissza akartak térni a lovassághoz. A tankot, tüzérséget és vadászgépet nem kell kidobni, hanem drónokkal és más új technológiai rétegekkel kell kiegészíteni.
Stratégiai szinten azt tartaná kívánatosnak, hogy Európa a gépkarabély-lőszertől a harckocsin és hadihajón át az űrhadviselésig önálló hadiipari képességekkel rendelkezzen. Nemzeti szinten pedig legalább mindazt biztosítani vagy gyártani kellene, amire egy háború első 30 napjában szükség lehet – a lőszertől és drónoktól egészen az üzemanyagig és az alapvető ellátmányig.