(…)
Ők azok, akik csakis a nemzet üdvét tartották szem előtt. Közérdekből gazdagodtak zsírosra, szinte fájt nekik minden megszerzett fillér, de hát mit tehettek volna, ha egyszer az országnak új, nemzeti tőkésosztályra volt szüksége, nem igaz? Kisorsolni mégsem lehetett, ki legyen az a szerencsétlen, akire ez a sors vár, az idő pedig sürgetett.
Özvegyek, árvák sírtak a hiányzó nemzeti tőkések után, az a veszély fenyegetett, hogy sárga lesz a paradicsom, Magyarország nem előre megy, hanem hátra, ha nincs elég belőlük.
Hát feláldozták magukat. Azon nincs mit csodálkozni, hogy leginkább Orbán környezetéből hallották meg a haza sürgető fohászát, rokonok, barátok, kormánytagok, gyerekkori cimborák, elvégre ők voltak a legközelebb, személyes hallótávolságban a nemzeti érdek eleven megtestesülésétől, a miniszterelnöktől.
(…)