„A bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság” – ezek a jó hadvezér ismérvei Szun Ce szerint. A kínai gondolkodó A háború művészete című klasszikusa szó szerint véve a hadviselésről szól, de ugyanakkor kitűnő allegória a vezetésről, és különösen az állam vezetéséről. Egyszerű és lényegretörő megállapításai sokat segítenek a jó kormányzás megértéséhez. Az egyik kulcsmondata különösen sokat segít az elmúlt 16 hét, és az azt megelőző 16 év értékeléséhez: „Az győz, aki tudja, mikor kell harcolni és mikor nem.”
A Reakciót mindig nagyon foglalkoztatta az ország, a magyar állam működése és a nemzet sorsa. 2007-ben A jövő visszahódítása címmel össze is foglaltuk az ezzel kapcsolatos gondolatainkat (Reakció, 2007. szeptember, 6-16. oldal). Az elképzeléseinket egy percig se fenyegette olyan veszély, hogy mainstreammé válnának a jobboldalon. Megmaradtak polgári undergroundnak, még ha volt is valamennyi hatásuk. A későbbi kormánypártok még a kormányzási előkészületek során készülő terveikben is használták egyes fordulatainkat – aztán történtek, amik történtek.
A legjobb vagy a legalja?
Mivel továbbra is érdekel minket ez a világ, ezért úgy gondoltuk, összeszedjük, amit tudunk az első száz nap kormányzásáról, izgalmas változásairól. Több mint tucatnyian dolgoztunk a maratoni sorozatunkon, amihez száznál is több emberrel beszéltünk, akik nagyon különböző nézőpontokból (kívülről-belülről, alulról-felülről, politikából-piacról, belföldről-külföldről, boldogan-boldogtalanul) figyelték az új kormány első lépéseit. Az értékelések extrém széles skálán mozogtak, talán „a rendszerváltoztatás óta eltelt évtizedek kiemelkedően legjobb kormánya” és „a Fidesz legalja összeállt az SZDSZ legaljával” volt a két véglet.
A kedvenc párbeszédünk:
- Van valaki az ismerősi körödben, aki most kezdett dolgozni az új kormányzatnál?
- Persze, a Magyar Peti!
Kívülről minden szervezet rejtély és varázslat, szándékok és esetlegességek együttese. Az általunk felrajzolt kép ezért sem lehet teljes, de arra törekedtünk, hogy az olvasót közelebb vigye annak megértéséhez, hogy mi történik az országgal. A sorozatunk két szálon fut majd. A kormányzás művészete az általánosabb dolgokkal foglalkozik, A kormányzás művészei a főszereplőkről, miniszterekről és néhány egyéb fontos vagy éppen érdekes karakterről rajzol portrét. A sorozat terveink szerint a következő részekből áll:
A kormányzás művészete
A kormányzás művészete: ez nem egy kormány, hanem (legalább) kettő
A kormányzás művészete: miniszterek helyett karakterek
A kormányzás művészete: mi újság a piacon, piacokon?
A kormányzás művészete: az első 100 nap számokban
A kormányzás művészete: abszolút home office
A kormányzás művészete: abszolút kupleráj
A kormányzás művészei
A kormányzás művészei: Bóna Szabolcs, a traktoros technokrata
A kormányzás művészei: Ducsay Zsuzsanna, a telexes ügyvéd
A kormányzás művészei: Gajdos László, az állatkertész
A kormányzás művészei: Hegedűs Zsolt, a táncos doki
A kormányzás művészei: Kapitány István, a multiminiszter
A kormányzás művészei: Kármán András, a szakkollégista
A kormányzás művészei: Kátai-Németh Vilmos, a jóember-miniszter
A kormányzás művészei: kormányszóvivők, a három időzített bombanő
A kormányzás művészei: Lannert Judit, az SZDSZ-es néniminiszter
A kormányzás művészei: Lőrincz Viktória, az örökös ügyvédjelölt
A kormányzás művészei: Melléthei-Barna Márton, sógor és árnyékminiszter
A kormányzás művészei: Orbán Anita, az atlantista atlantista
A kormányzás művészei: Pálinkás Szilveszter, a felbérelhető hős
A kormányzás művészei: Pósfai Gábor, a belügyi country manager
A kormányzás művészei: Radnai Márk, az idealista
A kormányzás művészei: Ruff Bálint, a Központi Direktórium népbiztosa
A kormányzás művészei: Ruszin-Szendi Romulusz, a régi gárda tábornoka
A kormányzás művészei: Tanács Zoltán, a projektzárás mestere
A kormányzás művészei: Tarr Zoltán, a kultúrprédikátor
A kormányzás művészei: Tóth Péter, a vérvörös kérdőjel
A kormányzás művészei: Vitézy Dávid, de facto főpolgármesterből pót-miniszterelnök