(...)
A most létrejövő kezdeményezéseknél elsősorban azt kellene tisztázni, hogy mit értenek jobboldaliság alatt. Milyen helyet szánnak a nemzetnek, a családnak és a hagyománynak, milyen társadalmi és állami berendezkedést tartanak kívánatosnak, és milyen emberképből indulnak ki?
Az "Isten, haza, család" jó kiindulópont, de ezek a szavak meglehetősen tág politikai tartományt fednek le. Másképpen érti őket egy liberális konzervatív, egy nemzeti radikális, vagy egy tradicionalista. Márpedig ha ezek valamennyien ugyanannak a mozaiknak a darabjai kívánnak lenni, előbb-utóbb azt is tisztázni kell, hol húzódik a kép széle.
Világos végcél nélkül a jobboldal beleragad a védekezésbe. Megpróbálja megőrizni mindazt, amit éppen veszély fenyeget, miközben a változások irányát továbbra is mások szabják meg. Így hosszabb távon mindig néhány lépéssel követi az ellenfelét.
A maximum tehát annak megfogalmazását jelenti, hogy milyen társadalmat és milyen rendet tartunk kívánatosnak. Vagyis nemcsak azt kellene tudnunk, mit akarunk megőrizni, hanem azt is, hogy mit akarunk felépíteni.
A mozaik csak akkor alkot képet, ha létezik valami, ami meghatározza, hogy mely darabok tartoznak hozzá. Ha ez hiányzik, akkor mozaik helyett egyszerűen egymás mellett heverő törmelékek vannak.
(...)