(...)
A Prédikálószékre tervezett létesítmény gondolata már az 1970-es években, a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer és a paksi atomerőművi fejlesztések időszakában komolyan felmerült. Szeredi István 1988-ban a Vízügyi Közleményekben önálló tanulmányban mutatta be a prédikálószéki energiatározó rendszerben betöltendő szerepét.
A tervvel kapcsolatban azért találhatók eltérő teljesítményadatok, mert több műszaki változat készült. A korai, a szélesebb nyilvánosság számára is bemutatott koncepció két, egyenként hozzávetőleg 1,4 millió köbméteres felső tározóval, vagyis összesen körülbelül 2,8 millió köbméter mozgatott vízzel és 600 megawatt erőművi teljesítménnyel számolt. A Duna és a felső tározók közötti hasznos szintkülönbség nagyságrendileg 500 méter lett volna.
Ezekből az adatokból a tárolt elméleti helyzeti energia egyszerűen becsülhető: a 2,8 millió köbméter víz és a hozzávetőleg 500 méteres szintkülönbség mintegy 3,8 gigawattóra elméleti helyzeti energiát jelent. A vízvezetési, turbina-, generátor- és egyéb veszteségek figyelembevételével a hálózatba ténylegesen visszaadható energia nagyságrendileg körülbelül 3–3,4 gigawattóra lehetett volna. 600 megawatt maximális teljesítmény mellett ez megközelítőleg 5-5,5 órás teljes terhelésű üzemnek felel meg.
(...)
Először külön kell választani a paksi hűtés ellenálló képességét és a villamosenergia-rendszer rugalmasságát. Paksnál a vízkivétel, a szivattyúk, a csatornák és a zárt vagy részben zárt hűtési megoldások vizsgálata szükséges. Az országos villamosenergia-rendszerben pedig tárolókra, rugalmas erőművekre, hálózatfejlesztésre és fogyasztói szabályozásra van szükség.
Másodszor nyilvános országos rugalmassági és energiatárolási mérleget kell készíteni. Nem elegendő azt kimondani, hogy 1000 vagy 2000 megawatt tárolókapacitást akarunk. Egy 1000 megawattos egyórás tároló 1 gigawattórát, egy ugyanekkora tízórás rendszer 10 gigawattórát jelent. Azonos megawatt mögött tízszeres energiatartalom és teljesen eltérő rendszerérték állhat.
Harmadszor a szivattyús energiatározóról belátható időn belül dönteni kell. A döntést nyilvános geológiai, hálózati, természetvédelmi, vízgazdálkodási és gazdaságossági változatvizsgálatnak kell megalapoznia. Nem azt kell bizonyítani, hogy a szivattyús tározó általában jó technológia, hanem azt, hogy az adott magyar helyszínen jobb megoldás-e, mint az alternatívák.
Negyedszer előre meg kell határozni, ki és miért fizet a tározó szolgáltatásaiért. Egy ilyen létesítmény nem kizárólag az olcsó és drága órák közötti árkülönbségből teremt értéket. Tartalékot, rendelkezésre állást, frekvenciaszabályozást, feszültségtartást, hálózat-újraindítási képességet és elkerült hálózatfejlesztést is biztosíthat. Ha a rendszer igényli ezeket a szolgáltatásokat, azoknak átlátható árúknak is kell lennie.
Végül nem szabad a hosszú távú nagyberuházásra várva elmulasztani a gyorsabban telepíthető megoldásokat. Hálózati akkumulátorok, ipari csúcslevágás, hőtárolás, okosmérés, vezérelt elektromosautó-töltés, aggregáció és dinamikus tarifák már néhány éven belül érdemi rugalmasságot teremthetnek.
(...)