(...)
Úgyhogy idén aztán voltak felfokozott várakozások: maradt a tűzijáték, rövidítve, de az új kormány már a saját táborának huzatja a talpalávalót. Hipermodern drónműsor (amiben a korábbi beszállító lett a fővállalkozó), diszkó a Kossuth téren, techno a rakparton, alter a Margit-szigeten. Tavaly azon ment az értetlenkedés, hogy a tűzijátékhoz miért kellett egy elnarrált kiselőadás Orseolo Péterről (aki eladta a németeknek a hazánkat, szólt utána a szájbarágás), most meg azon, hogy egy olyan városban, ahol csak eldugva lehet éjfél után bulizni valami gyártelepen vagy kiserdőben (már ha az ember nem brit turista a belvárosban), akkor most miként lehet hajnali kettőig a Duna partján veretni úgy, hogy még Kőbányáig is elhallatszik.
S hogy a politikai vetésforgó teljes legyen, utóbbi bulit az az NVC szervezte, akiknek a Kolorádó fesztiválját a pletykák szerint személyesen Kövér László fúrta meg, egyébként pedig a magyar távközlést privatizáló Deutsche Telekom zenei marketing ágazatának, a Telekom Electronic Beatsnek a kisiparos szervező-motorjai.
(...)
De hát karácsonykor se illik megkérdezni a nagymamát, hogy mennyibe került a bejgli.
Szó se róla, szerintem Budapesten nyáron elfér nem is egy, hanem kettő nagyszabású, ingyenesen látogatható állami buli. Elvégre a Pride is azért lett ekkora, mert a Budapest Parádé hagyott egy űrt maga után, amibe aztán a progresszív polgárjogot marketingeszközként használó multicégek be tudtak nyomulni. Budapestnek igenis van egy sajátos zenei színtere, és az elektromos zene sem gyerekjáték már, hanem nagyipar (sőt, tán túl is telítődtünk már a technóval). Sok nagyváros kifejezetten arra gyúr, hogy legyen egy vagy több ilyen nagy rendezvénye, egy olyan karneválja, amire megéri elnézni külföldről is, nálunk pedig augusztus 20 az évi jó apropó arra, hogy a gyerekeket felhozzuk megmutatni nekik a fővárost.
(...)