(...)
Nem is olyan régen MP (Madame Pompadour? Ja, nem, a mostani miniszterelnök) még a tatárjárással felérő Orbán-kormány állami tisztségviselője volt, egészen pontosan a Diákhitel Központot vezette. Ebbéli minőségében nagy összegű szerződéseket kötött Balásy Gyulával, továbbá többször kifejtette, miszerint soha nem volt annyira jó fiatalnak lenni, mint Orbán Magyarországán. (A magyar fiatalok legutóbb a tatárjárás alatt érezték ennyire jól magukat.)
MP (Mániás Pszichózis? Ja, nem, a pillanatnyi magyar miniszterelnök) akkoriban még nem ismerte fel azt az átkozott propagandát, de persze csak azért nem, mert eltakarta előle a magyar fiatalok jóléte, no meg a felesége széles válla. Így aztán őrjöngés és szitkozódás helyett körbehaknizta a „propagandasajtót”, hogy interjúkat adjon a magyar fiatalok jólétéről és nem mellesleg saját nagyszerűségéről, melynek – lássuk be – párja nincs széles e világon.
Így jutott el a Mandinerhez, adott is egy interjút, de nagyon nem volt megelégedve vele. Így aztán levelet írt az interjút készítő újságírónak, hogy elmagyarázza neki, hogyan is kell interjút készíteni egy olyan zsenivel, mint ő.
(...)
Tehát MP (Magyar Posta? Ja, nem, a sajnálatos módon magyar miniszterelnök) akkoriban kioktatta, eligazította, helyre tette a „propagandasajtót”, továbbá figyelembe is ajánlotta, valamint elmagyarázta, hogyan kell propagandát írni, amely egyfelől bemutatja az Orbán-kormány (pardon, a tatárjárás) e téren elért egyedülálló eredményeit, másfelől mit tud ő jó szívvel vállalni.
Hamarosan felragyog a nap, amikor elmagyarázzuk neki, mi mit tudunk jó szívvel csinálni. Például vele.