Két nappal szilveszter előtt olyat tettem, amit előtte soha. Like-oltam Magyar Péter egyik bejegyzését.
Emlékszem, azidőtájt csak úgy kapkodtam a fejem, rég volt már idehaza, hogy politikailag ennyire turbulens időket éltünk. A parlament decemberben elfogadta a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését fél év börtönnel sújtó törvénymódosítást, a pozsonyi ellenzéki tüntetésen először szólalt fel a magyar párt elnöke, miközben a szomszédban már rég elvágták a fékzsinórt a kampánybiciklin. Egyszóval, ünnepi elcsendesedésről szó sem lehetett.
Azért mégis volt, aki jobbnak látta hallgatni. Orbán Viktor, egyébként a saját szuverenista, nemzetállami logikájának megfelelően meg sem próbálta Robert Ficót, azaz a békepárti harcostársat kritizálni az újabb magyarellenes húzása miatt. Ez volt az a politikai vákuum, ami a nemzeti oldalhoz húzó Magyar Pétert teljesen autentikusan és testhezállóan szippantotta be a Beneš-történetbe.
Aztán ahogy a kampány alatt végig, ebben is all-int nyomott és nem kevesebbet ígért a Facebook bejegyzésében, mint hogy:
“A TISZA-kormány a lehető legerősebb diplomáciai választ fogja adni a felvidéki magyarokat fenyegető szlovák jogszabályra.
Ha Szlovákia nem tartja be az uniós jogot, ha a felvidéki magyarságot kollektíven büntető jogszabályokat tartanak hatályban, ha ezekre hivatkozva elveszik magyar emberek földjét, vagy éppen börtönnel fenyegetik őket, akkor Szlovákia nagykövetének nincs helye Magyarországon!”
(...)
Tehát amikor azt látom, hogy Magyar Péter Pozsonyban a V4-es találkozón vidáman parolázik Robert Ficóval, akkor azt hiszem, joggal merül fel bennem a kérdés: akkor most mi a helyzet a Beneš-dekrétumokkal? Repülni fog a szlovák nagykövet? Hogyan viszonyul az új külügy a nemzetpolitikához?
Értem, hogy fiatal még a kormány, és nem is célom a kampányhevületben íródott bejegyzést, amit azóta több nyilatkozat is finomított, számon kérni a hivatalban lévő miniszterelnökön. Az is világos, hogy a V4, ahogy azt a deskriptív neve is sugallja, nem bilaterális platform, hanem négy kormányfő találkozási helye, ahol nem feltétlenül fognak megoldódni két-két ország közötti kérdések. Nem beszélve arról, hogy a követező időszakban a magyarországi külügynek vélhetően meggyűlik a baja azzal, hogy a gyalázatos oroszpártisággal és a valódi célt nélkülöző Brüsszelezéssel fémjelzett Magyarországot tisztára mossa (az orosz diplomaták kiutasítása kiváló kezdet!). Jogos időt hagyni és kivárni.
Ugyanakkor arról is lehet beszélni, hogy a gesztusérétékű mozzanatok mennyire fájóan hiányoztak a V4-es találkozóból. A helyzet egyik lehetséges feloldása lehetett volna, ha Magyar Péter a V4 mellett a szlovákiai magyar közéleti szereplőkkel is találkozik. A másik, hogy nem újságírói kérdésre válaszolva, hanem proaktívan, az előző kijelentéseire reflektáva, magától hozza szóba a Beneš-dekrétumokat és más kisebbségi kérdéseket.
(...)