Izgatottam szemlélem, hogy a pandémia után újra felbukkant egy olyan téma, amelyhez mindenki (is) ért: ez pedig tájainkont a politikai kampányolás.
A helyhatósági választások közeledtével sosem látott mennyiségű kampányszakértő osztja meg itt, a facebookon nagy (AI)-tudását: A bátor és ambiciózus jelöltek kedvükre válogathatnak mindenféle viselkedési, öltözködési, kampányolási, nyelvészeti, étkezési, fényképezkedési és talán még kutya- és választósimogatási tanácsokból is. Néha nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, aztán megnyugtatom magam, hogy aki tudja, csinálja, aki meg nem - hát... az manapság influenszerkedik. (Tisztelet a kivételnek, de az a kivétel úgyis tudja, hogy tisztelem.)䷞
(...)
Szerencsétlen túlingerelt médiafogyasztó már nem is tudja, kinek higgyen, hiszen pl. itt, a buborékgyár facebookon is mindenki a számára algoritmikusan szimpatikus forrásból tudja meg a tutit. De hogy az most hiteles forrás, félkamu vagy csak egy manipulált narratívatákolmány - ember legyen a talpán és a monitorja előtt, akinek a mai hiper-ingergazdag világban van ideje, kedve és rálátása, hogy ebben rendet és különbséget tegyen! Pedig a felelős, megalapozott döntés a választók kritikai gondolkodásának (=józan eszének) mércéje.
Summa sumarum: Ha a kis önkormányzati kampányokat is eszetlenül (a mesterséges intelligencia felelőtlen és/vagy hozzá nem értő használatával) manipulálják, a választók pedig eszetlenül (=gondolkodás nélkül) a kamut le is nyelik, akkor ne csodálkozzunk, ha 2030-ra valóban kipusztul az emberiség. Szegény Jacob Coxon (Anthropic) még csak most jött rá arra, amit mi magyarok természetesen már az AI előtt is tudtunk: "Mindmeghalunk!"
De addig is: Ne kampányoljunk ész nélkül, és legyünk észnél, amikor a szívünkre hallgatva választunk.