A napokban Árpád-házi IV. Bélát alakította az Országgyűlésben fellépő Magyar Péter. Hosszúra eresztett furfangos trónbeszédéből megtudtuk, hogy neki és híveinek a puszta kezükkel, éjjel-nappal dolgozva kellett egyben tartaniuk azt, ami a magyar államból még megmaradt. Merthogy itt már réges-rég nem működött szinte semmi, a haza olyan pusztítást élt át, amely után joggal gondolhatta volna bárki, hogy ennek a gyönyörű országnak vége van.
(...)
Bizony – ezt már a krónikás teszi hozzá – sokkal szerencsésebb lett volna, ha a félresikerült szónok inkább (Orseolo) Péterként számolt volna be tetteiről. Legfőképpen arról, hogy miért próbálja – mentelmi joga mögé bújva – oly eltökélten provinciává zülleszteni Mária országát.