(…)
Az, hogy a húszik ellenőrzésük alá vonták Jemen Vörös-tengeri partvidékének északi szakaszát – beleértve a jelentős kikötővárost, Hodejdát is –, lehetővé tette az Iránnal szövetséges lázadó csoport számára, hogy évek óta támadja az Izraelhez és az Egyesült Államokhoz köthető hajókat, majd az elmúlt hónapokban a Szaúd-Arábiához kapcsolódó hajókat is.
Ez a kontroll a világgazdaságnak is árt.
Jóval azelőtt, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti háború, illetve a Hormuzi-szoros nemzetközi kereskedelmet fojtogató válsága bekövetkezett volna, a jemeni térségben zajló húszi támadások már hasonlóvá változtatták a Báb el-Mandeb-szorost, és az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, valamint Izrael részéről a húszik elleni bombázásokhoz vezettek.
Maguk a húszi tisztségviselők is hangsúlyozták ezt; egyik vezetőjük, Abdulqader al-Murtada a hét elején kijelentette, hogy a csoportnak „nincs szüksége a Báb el-Mandeb feletti ellenőrzésre, mivel a [szaúdi hajók elleni] blokád már érvényben van”. Al-Murtada azokra a szaúdi hajókra utalhatott, amelyek elkerülik a Báb el-Mandebet, mióta a húszik júliusban – még legutóbbi előrenyomulásuk előtt – támadni kezdték őket.
A húszik villámgyors előrenyomulása azonban még könnyebbé teszi a csoport számára a hajózás megzavarását. Mostanra hozzáférést nyertek a Vörös-tenger szűk bejáratához és a tengerben található számos szigethez, ami lehetővé teszi számukra a rövidebb hatótávolságú fegyverek alkalmazását, valamint azt, hogy könnyebben elérjék a megtámadni és elfoglalni kívánt hajókat; emellett tengeri aknákat is bevethetnek a hajózás további korlátozása érdekében.
(…)