Kedves barátaim, bennetek már biztos lehetek, ti úgyis velem vagytok. Nekem most azokat kell megnyernem és lekötni a kormányban, akikben még nem lehetek biztos. – valahogy így érvelhetett a visszaemlékezések szerint Antall József 1990 tavaszán az őt mindig is támogató MDF-alapítóknak. És végeredményben ezért kerültek be a kormányba az őt leginkább kritizáló belső ellenzéke, pl. Jeszenszky Géza, Bod Péter Ákos vagy akár a kisgazdák. A végeredmény pedig nem lett épp egy diadalmenet.
Orbán Viktor tanult ebből, és a lojalitást helyezte mindenek fölé. És ez sokáig jól is működött, mind a párt és kormány, mind a „tábor” és mind a hátország terén. Aztán a sorozatos kétharmadok felvizezték ezt a tiszta vegyületet. Megjelentek a Majkák, a Wáberer Györgyök, Mándoki Lászlók és még nagyon sokan. Az ő lojalitásuk szó szerint már meg lett véve. Az most mindegy, hogy ez nem vagy így nem hangzott el (remélem), és az is, hogy voltak pl. ebben a Fidesz X Mándoki-kapcsolatban szép pillanatok is, a lényeg mégiscsak ez: Pénzért nem lehet lojalitást venni.
(...)