Minden nemzedéknek vannak történelmi pillanatai, szó szerint pillanatai, amik beleégnek emlékeikbe. Kevésbé szerencsés nemzedékeknek sok ilyen pillanata van. Nekünk, az ezredfordulós fiataloknak ilyen az a bizonyos szeptember 11-e: nekem, neked és még sokaknak a különböző korosztályokból biztosan megvan az a pillanat, amikor értesült a tornyok ledőléséről.
Az a kedd egyetemi éveim szó szerint második napja volt, és hiába telt el kerek huszonöt év, szinte az egész napot végig tudom pörgetni a fejemben; ahogy a szemináriumok után jóbarátom Bartók Béla úti kecójában szörföztünk a tévécsatornák között (hol volt még a végtelenül szkrollozható internet), és a Cartoon Network után kapcsolgatva egyre több helyen jöttek be a füstfelhőben álló New Yorkról szóló felvételek, aztán felbukkantak a feliratok: „America under attack”. Valaki arról SMS-ezett nekem, hogy New Yorkot lebombázták az arabok, meg ilyesmi.
Hogy a valóság az eltérített repülőgépekkel, az odaveszett több ezer ártatlan civillel még ennél is durvább, azt nem tudtuk még az elején.
Emlékszem, utána önkéntelenül is elindultunk a városba, az amerikai nagykövetség elé mentünk, aztán az aluljáróban már a Népszabadság azonnal kiadott különszámát árulta a rikkancs; és jöttek a további telefonálgatások szeretteinkkel, a hírek bámulása és egy különös, szorongató érzés: a világ már nem lesz olyan, mint addig volt; és saját ifjú jövőnk az épp, hogy elkezdődött 21. században nem lesz olyan optimista, határtalan, csillogóan fényes, mint amire naivan számítottunk.
Az ifjúkor és a felnőtt lét határán berúgta az ajtónkat a történelem. Aminek nem lett vége, nagyon nem.
A terroristák nem csak a repülőgépeket, hanem az egész 21. századot, korunk történelmét is eltérítették. Huszonöt év telt el az újgenerációs globális terrorizmus fenyegetettségében,
és ezekre csak rakódnak és rakódnak az újabb válságok, amik ma is épp nyakig érnek körülbelül.
Szebb jövőt, azt képzeltünk valamikor. De mi megélhettük, szemben azokkal az ezrekkel, akik azon a verőfényes szeptemberi napon odavesztek. Nyugodjanak békében!