Van valami mélyen terápiás abban, amikor azt látja az ember, hogy Fásyné Gurzó Máriát vezetőszáron kísérik a bíróságra.
Na nem azért, mert a magyaroknak amúgy bármi személyes leszámolnivalója volna Fásyékkal.
Az elégtétel bőven túlmutat a személyükön.
Sokkal inkább annak a reménynek szól, hogy talán végre megtörik a magyar politika egyik legrégebbi átka: a következmények valahogy mindig elkerülik azokat, akiknek elég erős politikai kapcsolatai vannak.
Amikor az ember azt látja, hogy a Leslie Mandokik már most a saját múltjuk átírásával próbálkoznak, és úgy tesznek, mintha soha nem lettek volna orbánisták, a Navracsics Tiborok pedig "fegyelmezett közkatonává" fokozzák le magukat utólag, miközben a rezsim legnagyobb haszonélvezői és legfontosabb építői közé tartoztak, joggal nyílik ki a bicska az ember zsebében. Még el sem számoltak az előző tizenhat évvel, de már a következőben keresik a helyüket.
Hányinger.
(…)