Több mint fél év telt el azóta, hogy Amerika és Izrael február utolsó napjaiban megtámadták Iránt, és a háborúnak eddig csak vesztese van. A 444 is sokat írt arról, hogy Amerika nemcsak egy vietnámi léptékű katasztrófába lavírozta magát, hanem egyúttal olyan szintre merítette le hadászati készleteit is, hogy nagyon nehezen tudna hatékonyan reagálni, ha egy ellensége a világon máshol újabb frontot emelne ellene. Például valahol Kína környékén.
Szeptember elején viszont már az is egyértelmű, hogy a háború hatására nemcsak Amerika, hanem Irán pozíciói is gyengülnek. A Hormuzi-szoros lezárása, ami sokáig Teherán csodafegyverének tűnt, egyre kevésbé alkalmas Washington és közel-keleti partnereinek zsarolására, sakkban tartására.
(...)