A NER nem állítható helyre. Nem lesz olyan, hogy a jelenlegi kormányzás után visszarendeződés jön, és minden „úgy lesz, mint régen“. Akármit gondolunk is annak strukturális berendezkedéséről, lehettek bármilyen jó megoldásai, hiába alkotunk élőláncot a kekvák körül, nem lehetséges a restauráció. Az elmúlt 16 év korszaka lezárult.
A jobboldal „megtisztulása” már megtörtént. Akik pénzért, előnyökért, megbízásokért, befolyásért, kapcsolatokért voltak társutasai az elmúlt 16 évnek, azok már a túloldalon vannak, legkésőbb április 12. éjszakáján átzsilipeltek oda. A többség mindig arra fordul, ahonnan a nap süt. A „megtisztulás” és a megújulás két külön dolog.
Míg az intézményi-szervezeti berendezkedés nem állítható helyre, a jobboldalnak a legalapvetőbb dolgokban továbbra is igaza van.
A szembenállás a dolgok gyökerénél pontosan ugyanaz, mint eddig volt: magabíró (szuverén) Magyarország vagy kívülről (Berlinből, Brüsszelből) kormányzott tartomány (Gau)? A nemzeti érdek elsődlegessége vagy globalizmus? Családok és közösségek vagy atomizált egyének? Nemzetállam vagy európai szuperállam? A választási vereség nem jelenti azt, hogy a győztes félnek igaza lett.
Az előbbivel összefüggésben: noha a 2010–2026 közötti korszak berendezkedése nem állítható helyre, ez nem jelenti azt, hogy hirtelen a vereség nyomán mindent elbaltázottnak látunk. Ez egy páratlanul sikeres időszak volt, amit igazol a Fidesz–KDNP sorozatos, négyszeres újraválasztása is. Az, hogy egy korszaknak menthetetlenül vége van, nem azonos azzal, hogy rögtön kukázni is kell visszamenőleg. (A döglött lovakról viszont érdemes leszállni – lásd a pride vagy most épp Pogány Induló cséplése.)
(…)