A hazai felsőoktatási intézmények nagy része évekkel a NER bukása előtt “modellt váltott”: államiból alapítványi fenntartásra tértek át. Formálisan az egyetemek szenátusának kérésére történt ez a váltás, amelynek keretében a fenntartói szerepet az államtól egy-egy “közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány” (rövidítve: kekva) vette át. Az alapítványok kuratóriumait pedig – minő meglepetés – fideszes káderekkel, csinovnyikokkal töltötték fel, a vezető pozíciót pedig pártvezetők, miniszterek, mindenképp nyilvánvalóan narancsos potentátok alkották. Ez volt az a lépés, amelyben a NER megszüntette ezen egyetemek autonómiáját, és hogy a dolognak a dolgozókra nézve igenis volt “politikai fegyelmező” hatása, az pl. a Corvinus elhíresült vizsgabotránya kapcsán is kiderült.
(...)
Nem mentek. Nem mentek egészen 2026-ig, és a NER tavaszi, földcsuszamlásszerű összeomlásakor joggal számíthattak arra, hogy a fenntartó állam legalább a büntető bértáblát a kekvás egyetemekéhez igazítja, kvázi azonnal, miközben a kekva-rendszer megszüntetését is elkezdi. Utóbbi megtörtént, az előbbi – az előbbi nem. A most a parlament előtt levő költségvetés-módosításban erre egy fillér nincs, Magyar Péter az ELTE tanévnyitóján – jelentősen leforrázva a dolgozói reményeket – nem említette a büntető bértábla korrekcióját, legalább a többi – egyébként végső soron szintén állami pénzeket használó – egyetem bérszintjéhez való igazítást (és akkor azt még csak épp említem, hogy a mostani korrekció még mindig jelentős felhalmozott mínusz lenne az érintett dolgozóknak, amely majd a nyugdíjunkon is meg fog látszani).
Nem történt ilyen bejelentés, sőt, amikor az ELTE szakszervezeti vezetője Magyar Péternek egy, a helyzetet taglaló egy oldalas doksit adott át, a hír alatti kommentfolyamban egész érdekes kutyázását láthattuk az egyetemi dolgozóknak, helyenként pár narancskárosult megjegyzéssel, hogy tetszett volna másra szavazni, lenne pénz (hahó fiúk, ezt pont ti csináltátok!). Ebbe az adok-kapokba nem fogok belemenni, érintettként és érintettek vezetőjeként csak annyit kérdezek, elsősorban a döntést hozó többségi frakcióhoz és a kormányhoz:
Mi az indoka annak, hogy ugyanazért a munkáért (pl. 40 órás adjunktusi beosztásban) szignifikánsan több bért adnak a költségvetésben mondjuk egy vidéki egyetemen, mint a legkiválóbb hazai tudományegyetemen, az ELTE-n?
A Fidesz részéről értettem, megvolt rá a válaszom egy felemelt középső ujj formájában. A TISZA részéről nem érteném.