(...)
Aztán románra váltva a négy földön fekvőhöz fordult. Elfogta az eufória, hogy sikerült, de azért lassan, a kiejtésére nagyon ügyelve beszélt.
– Nos, domni, a segítségük kellene. Információra lenne szükségünk, és azt hallottuk, itt megtaláljuk, amit keresünk. Ha igen, az jó, mert egy kneecappinggel megússzák, meg persze a lopott pénzüket is a magunkévá tesszük. Ha csalódnunk kell, akkor a megtorlás is súlyosabb lesz sajnos.
A négy férfi hitetlenkedve és értetlenül nézett rá.
– Talán nem tudják, mi a kneecapping? Ez egy, az IRA által használt büntetés. Tudják, kemény tökű ír fiúk, akik hobbiból a földjüket megszálló angolokra vadásztak Észak-Írországban. Rendőrökre meg kiskirályokra. Néhány ezret meg is öltek.
Ez enyhe túlzás volt, de a négy szarzsák egyre sötétülő tekintete fizikai örömet okozott neki.
– Nos, ez az ő módszerük, ezzel tartottak rendet a katolikus területeken Észak-Írországban. Tolvajok, rablók és kábítószer-kereskedők megregulázására szolgált. Leggyakrabban csak a combizomba lőttek a térd felett. Maguk szeretik a combizmukat? Ez ám a test legnagyobb izma!
A szarzsákok láthatóan szerették a combjukat. Rémülten néztek a lábukra, ami még ép volt.
– Na, nem kell reménykedni, ilyet nem csinálunk. A hússeb viszonylag gyorsan és maradandó következmények nélkül gyógyul. Mi meg szeretjük a következményeket. Súlyosabb büntetés a csontra és ízületre irányuló lövés. Ez már megnyomoríthatja a bűnöst. Sokat gondolkoztam azon, ez sok-e vagy kevés.
A megtorlásnak igazságosnak kellett lennie. Nem vagyunk barbárok.
– Aztán van olyan változat is, amiben lerepítik a térdkalácsot. Általában csak az egyiket, így lesz a szép nagy rendőrből bice-bóca. Vagy akár mind a kettőt. Bár el sem tudom képzelni, milyen két lábbal bicegni.
Ez megragadta a foglyok fantáziáját. Két lábbal bicegni…
– Aztán persze, ha valaki nagyon, nagyon rossz volt, van a két kar és két láb, az ír haveroknál Silver Starnak, ezüstcsillagnak becézett módszer. Hát ez a vérzés miatt veszélyes ám, de nem kell aggódni. Az egyik kolléga egyszer látott egy fél évad Vészhelyzetet, megoldjuk. Aztán vannak még más mókák is, elmondom, hátha az egyik bejön. A Sixpack összesen hat golyó: kettő a bokába, kettő a térdbe, kettő a vádliba. Aki ezt megkapja, már nem táncol a sztárokkal. Az 50-50 se rossz, az alsó hátgerincbe eresztünk egyet, aztán kiderül, tud-e még az illető járni. Állítólag 50-50, de van valami ártatlan optimizmus ebben a becslésben. Aztán van még a Black’n’Decker: fúróval operálják meg mondjuk a térdecskét vagy a talpacskát.
A négy fogoly közül három még jobban elsápadt, de a rendőrön valami furcsa megkönnyebbülés látszott. Egy percig hagyta, hogy fészkelődjenek.
– De ha esetleg most akarnak válaszolni a kérdésekre, a procedúra előtt, az lehet, hogy enyhítő körülmény ám!
Niculaescu hörögni kezdett.
– Ja, hogy betömött szájjal nem megy… Na, így már jó lesz, rendőrfőnök úr?
Az egy hosszú káromkodásba kezdett, aztán fenyegetőzésbe. Keenan erre újra betömte a száját. Elővett egy fotót, amin egy szörnyen összeégett női arc volt.
– Hát erre kellett volna válaszolni, hogy ezt ki csinálta? A maga körzetében történt, csak tudja! Mi úgy tudjuk, tudja!
Niculaescu fészkelődni kezdett megint, de Keenan csak intett. Rock és Roll a bárpult előtti területre vitte, ahol a folyosó hosszan elnyúlt, a minimálisra csökkentve az esélyét, hogy egy gellert kapott lövedék kárt okozzon akár az áldozatban, akár a végrehajtóban.
– Hát akkor kezdjük egy sima kneecappel. Melyik lábát használja többet, rendőrfőnök úr?
Niculaescu már nyüszített, de nem érdekelte. Ezt meg akarta tenni.
Nem könnyű emberre lőni. Ez vízválasztó lesz azoknak, akik még sohasem tettek ilyet, magát is beleértve. A kiképzés alatt lőttek állatokra. Látták a kibuggyanó vért, érezték forróságát. Egy nap harminc kutyát hoztak. Kaptak egy kést, és mindenkire sor került. Többször is. A kutyák torkát, rettegő tekintetük miatt, majdnem olyan nehéz elvágni, mint egy emberét. De mégsem ugyanaz.
Most rájött, hogy egy embert még megsebesíteni is nehezebb. Hihetetlen belső gátak vannak, ha nem segít a düh.
(...)
– A terv használható. Ha beindul, gyorsan önjáróvá válhat a dolog. Az IRA-nak Észak-Írországban 1967-ben csak 40 bevethető embere volt, a nyolcvanas évekre 200-300 aktív taggal komoly offenzívákat tudtak indítani. Az általuk okozott anyagi kár évente félmilliárd dollár volt. Pár száz ember és néhány ezer elkötelezett támogató is elég volt ahhoz, hogy majdnem harminc éven át lekössék a brit haderő számos alakulatát, szállodákat, bevásárlóközpontokat, London üzleti negyedét támadják, és hogy végül elérjék politikai céljaik egy részét. De a koszovói ellenállás is egy 30–40 fős nagycsalád, a Jashari-klán lázadásával kezdődött. Kell egy katalizátor. Ha jó helyen sütsz el egy pisztolyt, kitör a háború. Mint a pillangó-effektus. Meg lehet csinálni. De meg ám!
(...)