(...)
A miniszterelnök és országgyűlési többsége nem a hivatalvezetőt alkalmazza a közakarathoz és a közérdekhez, rövidebb nevükön a rendszerváltáshoz – ellenkezőleg: a rendszerváltást alkalmazza a hivatalvezetőhöz, akinek a személyét illetően nem alkuszik. Netán azért nincs alku Unger Anna hivatalvezetésére vonatkozóan, mert már megszületett egy olyan alku, amely épp Unger Anna személyét teszi szükségessé? Ha pedig ez egy rágalom, és a miniszterelnök alkuképtelensége nem egy másik alkut fedez, akkor miért nem hajlandó megmagyarázni a döntését? Szívből óhajtom, hogy ne legyen igazam, de nagyon sokan élünk ebben az országban, akik érvelés nélkül erről nem vagyunk meggyőzhetők.
Mit érezhetett Orbán Viktor, Rogán Antal és Lázár János, amikor azt hallották Unger Annától, hogy hat éven belül senki ne számítson jogerős ítéletre? Rendeltek egy koktélt netán? Legyen érthető: Unger Anna az Országgyűléstől kifejezetten erre az ajánlatára, a fideszes országrablók felelősségmentesülésének hatéves tervére, mandátuma teljes időtartamának politikusbűnözői büntetlenségére kapott megbízást – ez pedig újra a tizenhat és harminchat évvel ezelőtti problémát veti fel: nem nyilvános paktumot sejtet a hatalom régi és új birtokosai közt. A magyarság az elmúlt harminchat évet további hat évvel toldhatja meg: ez így már negyvenkettő. Akinek ez nem tetszik, annak fontolóra kellene vennie az Unger Anna hivatalvezetése mellett szóló egyetlen érvet, amely szerint a Péter tudja, és a Péter jót akar. A Tisza táborát jelenleg ez a gondolat tartja össze – de mintha Gyurcsány és Orbán döntései mellett hasonló érvelés állt volna. A rendszerváltás esetleg azt is jelenthetné, hogy a magyar társadalom többé nem fogadja el, hogy az egyetlen érv a tekintély legyen.