Szabadságot adni nem lehet. Hiába engedsz el egy addig rácsok mögött tartott, folyamatosan ellátott állatkerti állatot a rabságból még barátságos környezetben sem lesz képes önállóan élni.
A kilencvenes években vásároltam állatkerti yakokat és több, mint a fele nem tudott életben maradni a szabad legelőn. Nem tudtak legelni! Újra be kellett őket zárni és etetni, mert még a szabad tér is stresszelte őket.
A szabadságra alkalmasnak kell lenni.
Tudni kell szabad feltételek között élni. Hány embernek menne ez manapság, ha a pénzosztó "munkahelyeken" nem látnák el őket étel (takarmány) jegyekkel? Egy apró változás az ellátórendszer arányaiban képes teljesen felborítani egy egész társadalmat. Ennyire kiszolgáltatottak még sosem voltak az emberek és sosem volt ennyire alkalmatlan a szabadságra az országunk. Mit kezdenénk elénk rakott, importból beszállított élelem nélkül? Mit tudunk magunk elkészíteni, amire szükségünk van a puszta életben maradásra?
Soha sem volt ennyire életképtelen a magyar nép. Ezért csak a rabságok formája és mértéke között választhatunk. Már fazekat és lábast sem vagyunk képesek magunknak készíteni. Az utolsó edénygyár is bezárt. Szűkül a cella... Még a köcsögöket is importálnunk kell...
Pitizni élelemért, melegért, tetőcserépért... Gyakorlatilag mindenért szolgasággal kell fizetnünk... És ez így rendben van ugye?
Az ilyen posztjaim alatt néma csend honol, a hozzászólások valahogy elmaradnak...
ECCE "HOMO"!...