(...)
Még mindig léteznek a NER-ellenes küzdelemben élenjáró szabad csatornák, amelyeket elkötelezett szegénylegények vezetnek. Sokat tettek azért, hogy lássuk: a magyar géniusz helyett csirkefogók jutottak ilyen magasra. Gondolunk-e rájuk, miközben épül-szépül a köztévé?
Vagy csak a félmúlt poros dicsőségét és szereplőit hozza vissza? Reméljük, hogy végre-valahára összekapcsolódik a forrás és a műsorszerkesztés a modernitással, továbbá a független csatornákkal. Ám mintha mégsem kapnának forrást, pénzközelbe inkább a kétfejű közsárkány (ötöt már levágtak, azok lassan visszanőnek) kerül.
Vagy csak nekem tűnik úgy? Pedig egyértelműen kiderült, hogy az elmúlt évtizedekben megváltoztak a médiafogyasztási szokások, és a fiatalabb korosztályok alig néznek (köz)tévét. Semmi ok elfelejteni, hogy a rendszerváltás és a Tisza mellett elkötelezett kritikusoknak kizárólag ezek a független csatornák nyújtottak és nyújtanak ma is fórumot.
Zárásként: a piacfelügyelet erős fegyver lehetne a kormány kezében. Ahogy a Nagy Mészáros mondta: legyetek bátorak! A NER mindent megtett annak érdekében, hogy a versenytársak, a szervezők, az állami felügyelők vagy éppen a szabályok ne gátolják őket a szerzésben. A sok kisebb cégből és kormányzati aranyesőből így keletkeztek hatalmas NER-hálózatok.
Vajon nem lehet szétszedni őket? Nem lehetne csak feleannyi gonoszsággal kezelni a működésüket, ahogy azt a NER tette az ellenfeleivel? Bátorság kell a gazdagodáshoz, meg jó kapcsolat, ahogy a felcsúti Krőzustól tudjuk. Ugyanez kell az érdemtelen gazdagság lebontásához is. Kapcsolatnak ott a kormány – de mintha a fantázia és a bátorság még hiányozna.