A dízelautósoknak bejelentett havi ötezer forintos támogatás az első olyan intézkedése a Tisza-kormánynak, amelyben tényleg nagyot csalódtam.
Nem az ötezer forint miatt (vagy hogy nem kapok.) Az egész mögött álló reflex miatt.
Szerintem Magyarország egyik legkárosabb, Kádár-rendszerből itt maradt beidegződése, hogy amint történik valami kellemetlen a piacon, az államnak azonnal oda kell rohannia, alá kell nyúlnia a kisembernek, és valahogy meg kell mentenie a következményektől. Drága a benzin? Árstop. Drága a gáz? Rezsicsökkentés. Drága a tej? Árrésstop. Drága a hitel? Kamatstop. Drága a dízel? Tessék, itt van havi ötezer forint.
(...)
Ha mesterségesen olcsó az energia, sokkal kisebb az ösztönzés arra, hogy leszigeteld a házadat, kicseréld a harmincéves kazánt, korszerűsítsd a nyílászárókat vagy egyszerűen kevesebb energiát használj. Amikor 2022-ben korlátozták, hogy mekkora fogyasztásig jár a rezsicsökkentett ár, utána látványosan visszaesett a lakossági gázfogyasztás. Az emberek ugyanis nem hülyék. Ha valami drága, alkalmazkodnak hozzá. Spórolnak, beruháznak, alternatívát keresnek.
(Zárójelben: ugyanez a probléma a rezsicsökkentés másik oldalán is. Ha úgy szorítod le mesterségesen a közműszolgáltatás árát, hogy abból nem képződik elegendő forrás karbantartásra és fejlesztésre, akkor egy idő után nem kell meglepődni azon, hogy elkezd lerohadni a hálózat. Meg lehet nézni a magyar víz- és csatornahálózat állapotát: az ivóvíz több mint negyede már országos átlagban is elveszik a hálózatban. És ugyanez a probléma látszik a villamosenergia-rendszernél is. Vannak térségek, ahol egy új vagy nagyobb teljesítményű csatlakozási igényt a meglévő hálózat már egyszerűen nem tud kiszolgálni hálózatfejlesztés nélkül. Lehet persze a kapacitáshiányt adminisztratív korlátozásokkal kezelni, csak attól még nem lesz több vezeték, nagyobb trafó vagy erősebb hálózat. Valakinek ezeket a beruházásokat egyszer ki kell fizetnie. Az olcsó energia árát ugyanis akkor is megfizetjük - ha nem a havi számlában, akkor később a lerohadó infrastruktúrában.)
Ha viszont egy társadalmat folyamatosan gyerekként kezelünk, akkor pontosan úgy is fog viselkedni.
Ugyanez a bajom a dízeltámogatással. Józsi bácsi nyilván örülni fog annak, hogy a babakék füstöt eregető Passatját húszezer forinttal olcsóbban tankolja meg az év végéig. Csakhogy ettől az európai dízelpiac problémája nem oldódik meg. A fuvarozók, logisztikai cégek és vállalkozások költségei ugyanúgy emelkednek, és ahol ezt lehet, szépen beépítik majd az áraikba.
Aztán megjelenik az infláció, mire megint elkezdünk gondolkodni, hogy melyik árat kellene befagyasztani, melyik terméket kellene támogatni, kinek kellene újabb ötezer forintot adni.
És máris visszaértünk ugyanoda.
Ez az a Facebook-kormányzás, amitől tartok: elolvasni, hogy az emberek éppen min hőbörögnek a kommentmezőkben, majd gyorsan odadobni nekik valamit, amitől két hétig kevesebbet rinyálnak.
(...)