(...)
Cs. Király Tamás: A te generációd, ami most a Batthyány téren ünnepelte többségében a Tisza győzelmét, akkor csalódik a Tiszában, és 2030-ban egy ilyen Fidesz–Mi Hazánk-formációra leszavaz?
Hegedűs Anna: Nem.
(...)
Ha ott állok a Hősök terén üvöltözni, hogy „mocskos…”, igen, satöbbi, akkor nem fogom négy évre rá azt mondani, hogy jaj, de jó. Tehát szerintem ilyenképpen a Fidesz ebből a körből ki van zárva. És ez egy jó kérdés, hogy ez egy majdani koalíciónak – egyébként vicces, hogy mi erről tényként beszélünk, de még egyelőre nem tartunk ott – szerintem kizáró ok lesz.
Cs. Király Tamás: Mint ahogy nézd meg, hogy az óellenzékre sem szavaztak le 16 éven át azok, akik leváltották annak idején Gyurcsány Ferencéket, hanem kellett egy teljesen máshonnan érkező szereplő, akire úgy tudtak leszavazni, és folyamatosan hangsúlyozta is, hogy ő az O1G-sekkel aztán semmit. És bejött láthatóan ez.
Hegedűs Anna: Igen, azt gondolom, hogy ők az O1G. Tehát ez egy olyan mag, ami lesz addig, ameddig Orbán Viktor van. Ezt nem tudom, hogy politikai értelemben vagy fizikai, életkori értelemben kell érteni. Szerintem amúgy jobb a második opció.
Tehát ez szerintem
egy rendíthetetlen tábor, ami – zseniális médiakampány, minden elismerésem – annyira bele van hergelve a saját narratívájába, hogy ez nem fog változni. És ez 2030-ra sem fog változni.
(...)
Cs. Király Tamás: Mozogsz a saját korosztályodban. Lehet, te is azt tapasztaltad amúgy, hogy a saját környezetedben is a kortársaid inkább a Tiszára szavaztak?
Hegedűs Anna: Megdöbbentően sokan. Igen, csalódtam.
Cs. Király Tamás: Mert amit én hallok, hogy még akár ilyen MCC-s körökből és jobboldali körökből is szinte ugyanazok voltak az arányok.
Hegedűs Anna: Én azért az MCC-n nem vagyok meglepődve. Azon vagyok meglepődve, hogy az MCC-re kommunikációs értelemben rá lehetett húzni ezt a Fidesz-janicsárképzőt.
Én ugye három évig laktam a kollégiumban, a legaktívabb időszakomban. Nem éreztem soha azt, hogy többségben lennének a jobboldalian gondolkodó fiatalok, sőt.
Tehát az volt az öröm, hogy mi egyáltalán egy közösséget tudtunk jobboldaliak formálni. Úgyhogy ezt az MCC-s érvet külön nem értem soha.
Cs. Király Tamás: Viszont hogyha azt mondod, hogy a kortársaid döntő többsége a Tiszára szavazott, most mit tapasztalsz? Van már kiábrándulás? Vagy akár – nyilván nem az, hogy most fölvették magukra a Tisza-logót, vagy Fidesz-logót, mert nyilván nem – mondjuk politikától történő elfordulás, vagy az az érzet, hogy ezek is ugyanolyanok, mint a másik, vagy „csalódtunk önben, Péter”? Most milyen fázisban vagyunk szeptember vége felé?
Hegedűs Anna: Én úgy érzem, hogy még abban a fázisban vagyunk, hogy „csalódtunk, Péter”. Jaj, tudod, a „de nem erre szavaztunk” mondat, ez most az új kedvenc triggereim egyike, tehát ez kötőszószerűen van használva szerintem azon az oldalon.
De még mindig abban a fázisban vagyunk, én úgy látom, hogy hiába látják be akár a kortársaim, hogy ez valóban nem az, amit elképzeltek, még mindig úgy vannak vele, hogy hát de ez is jobb, mint a Fidesz volt.
Tehát azt érzem összefoglalva, hogy a csalódás erre még mindig nem elég nagy. Tehát itt még mindig történnie kell valaminek vagy valamiknek ahhoz, hogy ez gyökeresen megváltozzon. Összességében nem érzek különösen nagy változást tendenciózusan a Tisza támogatottságában a generációm tekintetében.