Magyar Pétert az elmúlt napokban leöntötték, kifütyülték, betelefonálós műsorokban pedig még a halálát is kívánták.
Sok kommentelő felvetette, hogy egyes jelenetek megrendezettek lehettek. Nem tudjuk, hogy ez így van-e, de a mondanivalóm szempontjából nem is ez a döntő.
Az alapelv ugyanis világos: a békés tiltakozás demokratikus jog, az erőszak és mások halálának kívánása viszont elfogadhatatlan.
A kormányzás természetes velejárója, hogy a kezdeti lelkesedés helyét egyre inkább a számonkérés veszi át. A választók az ígéreteket összevetik a valósággal, a kormányzati döntések, a teljesítetlen vállalások és az esetleges megszorítások pedig újabb társadalmi csoportokat fordíthatnak szembe a hatalommal. Egy választási győzelem senkinek sem jelent korlátlan és örök időkre szóló bizalmat.
Magyar Péter mindeközben hatalmi gőggel, arroganciával és verbális agresszióval reagál a kritikusaira. Ezzel tovább növeli a feszültséget: olajat önt a tűzre. Miniszterelnökként különösen nagy a felelőssége abban, milyen hangnemet honosít meg a közéletben. A kritika elviselése és a számonkérés elfogadása a tisztségével jár.
Mindez azonban senkit nem jogosít fel arra, hogy erőszakosan lépjen fel vele szemben. A felháborodás nem ad felmentést, és egy politikus elfogadhatatlan stílusa sem lehet mentség mások elfogadhatatlan viselkedésére. A saját tetteiért mindenki maga felel.
Lehet tüntetni, fütyülni, sípolni, kemény kérdéseket feltenni és következetesen számonkérni a kormányt. Lehet a leváltásáért dolgozni. De senkit sem szabad bántalmazni, fenyegetni vagy a halálát kívánni. Az erőszak elutasítása nem függhet attól, hogy kit ér az erőszak.