A szociális ágazatban dolgozók mostanra megszokták, hogy a sok esetben alkoholista, erőszakos, a családját és közösségét fenyegető, szerhasználó ember belehazudik az arcukba.
Hogy megígér valamit, aztán nem tartja be. Hogy azt hazudja, változni és változtatni fog, de már a legelső pillanatban tudja mindenki, hogy ez maga a tökéletes hazugság. Mert semmi nem fog változni, valójában a szandék is nagyon kevés rá.
Ezt a hosszú évek alatt megszokja a szociális munkások, szociális szakemberek többsége. Mert azok az emberek, akikkel dolgoznak, ők sok esetben sérült emberek. És nekik egy pontig ezt akár el is lehet nézni.
De hogy egy miniszterelnök tegye velük ugyanezt, azzal érthető, hogy soha tudnak megbarátkozni. Még ha számos dologban úgy tűnhet, hogy hasonlít is a klienseik egy részére.