Demonstrált ma a szociális ágazat dolgozóit képviselő szakszervezet. Az eseményen megjelent a miniszterelnök, aki türelmet kért, és elmondta, hogy évek óta elhanyagolt a terület, amit fél év alatt nem lehet helyrehozni, amúgy is kivéreztetett a költségvetés, meg neki minden magyar embernek a szemébe kell néznie, nem csak a szociális szférában dolgozókénak, de például az autópálya-koncessziókon elmenő ezermilliárdokból jóval nagyobb emelést is lehetne finanszírozni. Későbbi posztjában pedig már provokátorokat is emlegetett.
Őszintébben ez így hangzott volna: nagyon könnyű választás előtt külön-külön ígérgetni, de az mégis micsoda, hogy most mindenki egyszerre akarja számon kérni rajtam, amit ígértem. A Fidesszel szemben bezzeg nem voltak ilyen vehemensek, pedig akkor is én kaptam havonta milliókat, és nem maguk, arról meg nem én tehetek, hogy ezt követően pont nekem hitték el, hogy majd én leszek a Bőkezű Rócsild. Egy frászt, viszont ma Vitézyvel megkezdtük az újabb porhintést, mivel sajnos kezd unalmassá válni, hogy hetente hazahozom az uniós pénzeket, így mostantól azt mondjuk, hogy majd abból osztogatunk, amit a koncessziókból visszaszerzünk. Arról meg hallgatunk, hogy a koncessziók indulásakor Vitézy közlekedési államtitkár volt, én meg a Magyar Közút Zrt. igazgatóságában ücsörögtem, tehát mindketten elég közel voltunk a koncessziós tűzhöz. A kormányhatározatba persze bele sem írjuk, hogy megszüntetjük a koncessziót, csak azt, hogy tárgyalásokat kezdeményezünk, a hülye sajtó úgysem fogja észrevenni.