(…)
A sport nem játék, hanem sorsközösség. Miért sír egy férfi a meccs végén?
Sokan vannak, akik magukat magasan kvalifikált tudósnak, racionális kutatónak vagy felvilágosult entitásnak gondolják, mégis képtelenek komplexen gondolkodni. Ők azok a technokrata „okostojások”, akik értetlenül, sőt gúnyosan nézik, ha egy férfi elsírja magát a sport, a nemzeti válogatott meccse miatt.
Számukra ez csak egy mechanikus játék. De valójában ők a valódi tömegemberek: a száraz, lélektelen mivoltukban csak olyan absztrakt dolgokért tudnak lelkesedni, ami az egész bolygót lefedi – vagyis a nagy semmiért.
Nem értik, mert nincsenek meg bennük azok az erkölcsök, amelyek az önmagunk fegyelmezését, a tiszteletet és a valami nagyobb előtt való fejhajtást megkövetelik.
(…)