A nyár eleje óta a szudáni polgárháború kiterjedése és a dél-szudáni humanitárius helyzet miatt a Száhelben tovább romlott a helyzet. Mauritánia és Marokkó tengeri szigorítása hatékonynak tűnik, az északra tartók – és az embercsempész-hálózatok – ugyanakkor más útvonalakon próbálkoznak.
(...)
Migrációs trendek tekintetében tehát Ceauta inkább tekinthető egy bilaterális viszálynak, semmint általános afrikai migárciós trendnek. Ettől függetlenül azt is látni kell, hogy – miként azt a nyár elején alaposan feldolgoztuk – mivel Mauritánia és Marokkó szigorította a tengeri járőrözést, a Nyugat-Afrika felőli nyomás részben áttolódott a szárazföldi exklávékra és a nyugat-mediterrán útvonalra.
Fontos ugyanakkor azt is rögzíteni, hogy a Benzú és Tarajal felől Ceutába úszó főként marokkói és algériai fiatalok voltak, tehát nem szubszaharai bevándorlók.
(...)
Az afrikaiak többsége továbbra is a kontinensen belül marad
Fontos ugyanakkor azt is látni, hogy az afrikai migráció túlnyomó része továbbra is a kontinensen belül zajlik, többek között azért, mert a regionális gazdasági közösségek (ECOWAS, EAC) szabad mozgást biztosító megállapodásai miatt könnyebb az embereknek vándorolni az egyes országok között. Adatok szerint az 1,6 milliárd lakosú Afrikában úgy 10 millió olyan menekült él, akik elhagyták a saját hazájukat – a felük Szudánból és Dél-Szudánból távozott. E menekültek 85 százaléka a szomszédos afrikai országokban él. Rajtuk kívül az egyes országokon belüli belső menekültek száma 30-35 millió körül mozog.
Becslések szerint ma 21 millió afrikai él a fekete kontinensen kívül. Európában úgy 11 millióan laknak – a legfőbb célországoknak pedig Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország és Németország számít. Ázsiában nagyjából 6,5–7 millióan vannak, döntő többségük az Öböl-menti arab államokban – pl. Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben – él gazdasági bevándorlóként. Észak-Amerikában az afrikaiak száma 2,7 millió fő körül mozog.
(...)