(...)
Schiffer András: Engem Márki-Zay Péterrel hívtak [a DE! Akcióközösség rendezvényére] vitatkozni. Képzeld, legyen bármilyen meglepő, Márki-Zay Pétert kifejezetten kedvelem. De most ezt nem gúnyolódásból mondom.
Gavra Gábor: András, mivel már nem aktív országos politikus, elmondhatom: én is.
Schiffer András: De tudod, miért? Mert elképesztő dolgokat beszél. Számomra felháborító, botrányos dolgok hagyják el a száját, csak Magyar Péter óta az ember megtanulja becsülni azt, hogy önazonos.
Gavra Gábor: Márki-Zay, mert nem cinikus egyébként.
Schiffer András: Nem, önazonos. Tehát Márki-Zay azt mondja, amit gondol. Sőt, mondok neked még egyet: szemben nemcsak a jelenlegi, hanem a volt miniszterelnökkel is, mármint Orbánnal, abszolút képes az önreflexióra.
Gavra Gábor: Ez is igaz.
Schiffer András: Képzeld el, ott a nagy dumának meg hangzavarnak kellős közepén volt – én már nem is tudom, hogy mi, meg egyébként sem akarnám most így cikizni –, de volt valami csúnya nyelvbotlása, amin még ott röhögtek is páran, és erre mondja, hogy: „Jó, hát nem baj, legfeljebb elveszítek még egy választást.” Tehát ez nekem nagyon imponáló. Azt mondja, amit gondol, mondom, még ha felháborít is. Mindig kérdezték tőlem például annak idején bent a patkóban, hogy én hogy tudok Novák Előddel ilyen jókat diskurálni. Mondom, azért, mert én abszolút becsülni tudom azt, aki önazonos, akkor is, hogyha tök mást gondol a világról, mint én. Na most Márki-Zaynál is: abszolút felháborítónak tartottam azt is, amit ott mellettem mondott, és ahogy hergelte a közönséget, de egy pillanatig nem volt kétségem abban, hogy ő ezt nem szerepjátékból teszi.
Gavra Gábor: Nem egy puszta politikai termék.
Schiffer András: Így van, hanem ő ezt tényleg úgy gondolja, hogy Magyarország sorsa attól fordul jobbra, hogy hány fideszest vezetnek el vezetőszáron. Hajmeresztő, de ő ezt tényleg így gondolja.
(...)
Schiffer András: Ott voltunk a strandon, a tóparton.
Este van, vénasszonyok nyara, jó idő. Ráadásul ilyen nagyon cool zenekarok játszanak nem sokkal később. Én fel voltam arra készülve, hogy még ha sokan is lesznek, jó részt tinédzserek és huszonévesek lesznek ott.
Gavra Gábor: Aha. És ahhoz képest?
Schiffer András: Hát én alig láttam… Lehet, hogy ott volt száz-kétszáz ember, én fiatalt alig-alig láttam. Esküszöm neked…
Gavra Gábor: Ez a Szárszó 2.0?
Schiffer András: Ez azért így túlzás lenne, de én nem éreztem úgy, hogy én ott felfelé kilógnék.
Az egyik kedves, toleráns úriember, aki folyamatosan a középső ujját mutogatta felém, korosztályban mondjuk határozottan közelebb állt az anyámhoz, mint hozzám.
Nekem így sajátos volt, hogy egy ilyen nyár végi fesztiválon az átlagéletkor miért nem 25 év, miért 45. Ez nekem úgy fura volt, de nekem ilyen élményben még nem volt részem.
(...)
Schiffer András: Itteni élményemet leginkább ahhoz tudom hasonlítani… 1992, Kónya–Pető-vita.
Gavra Gábor: ’91.
Schiffer András: Jó, igen, persze. Az igazságtételi törvény után, a Zétényi–Takács-törvény után. Kónya–Pető-vita. És nem én vagyok Kónya.
(...)
Schiffer András: Tehát én Márki-Zaynak a felháborító hergelésére próbáltam néhányszor ilyen jogásziasan reflektálni, hogy ez nem úgy van, hogy a színpadról megrendeljük, hogy ki mennyi időn belül legyen előzetes letartóztatásban, mert ilyen a komcsi rendszerben volt: teátrálisan valakiket letartóztatunk, hogy érezzék a törődést. Tehát hogyha ez jogállam, akkor jogállami módon kell.
(...)
[Ahogy ’91-ben Petőnek, úgy] nekem se engedték, hogy befejezzek mondatokat.
És amikor rászóltam Márki-Zayra, hogy: „Péter, legalább ne folytasd ezt a lumpenhergelést”, akkor még jobban ordítottak.
Hát én nem maradtam adósa azért ott a közönségnek, na de ez tényleg… Egyszerűen nem hagyták, hogy befejezzek egy mondatot. Egy idő után fel is adtam, hogy én ott vitatkozni fogok, mert teljesen értelmetlen. Olyan volt, mintha galambbal sakkoznék, komolyan.
Tehát hogyha valamit meg akarok érvelni – nem is Márki-Zay, a közönség nem engedi befejezni –, bemutogattak nekem, beordítottak. Mondom, ez mint a ’91-es Kónya–Pető-vita. Ott volt egy olyan furcsa megérzésem, mondom, főként, hogy azért nem kifejezetten huszonéves közönség volt, hogy ezek az emberek… Nem állítom, hogy ez be fog következni, mert ott még bárki félremagyarázná. De hogyha, ne adj’ Isten, az van, hogy nem tudják megfizetni a benzint, nem tudják kifizetni a rezsit, nem tudnak kaját venni, satöbbi,
ez se fogja őket érdekelni, mert az egész életcéljuk arra koncentrálódik, hogy Orbán Viktort és fideszes politikustársait tömlöcben lássák.
Tehát ez egyébként borzalmas volt, ezzel szembesülni, hogy ezeknek az embereknek az élet értelme kimerül abban, hogy Orbán Viktor és politikustársai börtönben legyenek. Ha közben rosszul élnek, éheznek, nem tudják a gázszámlát befizetni, ez is mind tök mindegy. Egy értelme van az életüknek: hogy valakiket tömlöcbe tudjanak juttatni. Én ezért használtam a lumpen kifejezést, mert ez tényleg a legrosszabb harmincas-negyvenes évekbeli időket idézi, amikor megvan az a lumpenközeg. Erről a típusról egyébként már Friedrich Engels is írt vereteseket valamikor a 19. század második felében.
Ezeket nem is az érdekli, hogy fölszabaduljanak az elnyomás, a tőke igája alól, hogy jobban éljenek, hogy tulajdonosok legyenek. Nem.
Egy dolog érdekli őket: hogy a kijelölt ellenség pusztuljon, sőt lehetőleg meg is legyen alázva.
De ez, hogyha belegondolsz, borzalmas. Tehát Orbán eltakarodott, megbukott. Romjaiban van, főleg a kormánypárti sajtó szerint. Szerintem mérsékelten, de ezt hagyjuk. Tulajdonképpen minden nyitva áll arra, megszabadulva egy diktatúra igájától, hogy az emberek, akik a kormánypártra szavaztak, végre arról gondolkodjanak, mitől lesz az ő életük jobb. Ne adj’ Isten, arról gondolkodjanak, mitől lesz jobb ezen a 93 ezer négyzetkilométeren élni, mint az elmúlt 16 vagy 36 évben. De nem ez érdekli őket. És Márki-Zay ezt zseniálisan megérezte: egyetlenegy dolog hozza őket tűzbe. Nem az, hogy itt milyen fejlesztések lesznek, milyen adórendszer, mi lesz a kórházakkal, mennyit fognak keresni. Semmi. Mindez nem érdekes. Ha semmit nem keresnek, az sem érdekes. Egy dolog a fontos: hogy Orbán meg a többiek legyenek vezetőszáron. Ez egészen elképesztő. Egészen elképesztő.