Aggasztó válaszlevelet kaptam Kármán András pénzügyminiszter úrtól a nyár végén. Kontextus nélkül, papíron jól hangzó pénzügyi adatokra hivatkozva miniszter úr nem lát lehetőséget arra, hogy Győr városának állami terhei, a szolidaritási adó mértéke csökkenjen 2026-ban. Miniszter úr 2027-re ‒ a kormány több tagjához hasonlóan ‒ ígéretet tesz az önkormányzatok finanszírozási rendszerének felülvizsgálatára.
Ugyanakkor: ha miniszter úr most ‒ tévesen ‒ kiválóra, „stabilra és erősre” értékeli a győri önkormányzat pénzügyi helyzetét, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy a 2027-es felülvizsgálat eredménye az lenne, hogy az államnak érdemben vissza kell adnia Győrnek abból a pénzből, amit a győri vállalkozások termeltek meg és most a központi költségvetés elviszi. Mindenképpen el szeretném kerülni, hogy a minisztérium jelenlegi téves helyzetértékelése a jövőben rossz döntést eredményezzen, ezért hivatalos válaszlevélben és ezen a felületen is igyekszem árnyalni a miniszter úr válaszlevelében megfogalmazott állításokat.
Problémásnak érzem, hogy miniszter úr jelentős összegű támogatásként hivatkozik a Versenyképes Járások Program 594,6 millió forintjára, ami 2025 és 2026-ban érkezett, ráadásul nem is kizárólag Győrbe, hanem több településsel is osztoztunk rajta. A Fidesz-kormány által életre hívott kampányprogram lényegében azt jelentette, hogy a kormány Győr iparűzési adóbevételéből 2025. májusában több mint 1,6 milliárd forintot vont el, majd lényegében Győrnek a járás településeivel összefogva pályáznia kellett a saját pénzére. A cél nem volt más, minthogy a Fidesz-kormány nulla központi költségvetési kiadás és teher mellett eredményes „pályázat” esetén sikerkommunikációt folytathasson, hogy mennyi mindennel támogatta a járásokat. Győr tulajdonképpen csak „visszanyerte” a saját pénzét.
A 705 millió forintos egyszeri állami támogatást is a 2025-ös 12,5 milliárdos állami elvonás és a több tízmilliárdos forrásigényű alapvető önkormányzati feladatok (óvoda-üzemeltetés, útkarbantartás, szociális ellátás stb.) kontextusában kell értelmeznünk. No meg azt se felejtsük el, hogy ez az egyszeri támogatás pont a választási évben érkezett, Fekete Dávid, akkor még miniszteri biztosként és fideszes országgyűlési képviselőjelöltként egy közgyűlési performanszot is előadott, hogy átadja nekem a 705 millió forintról szóló támogatói szerződést. De valójában ez sem jelentett mást, minthogy a Fidesz-kormány nulla központi költségvetési kiadás és teher mellett, gyakorlatilag visszaadta a győriek elvett pénzének egy részét Győrnek, majd kampányolhatott az országgyűlési választáson ezzel az álcselekvéssel.
Hálás lennék, ha miniszter úr lehetőséget biztosítana, hogy együtt, vagy a szakembereink közösen vizsgálják meg Győr pénzügyi helyzetét, mert Budapestről, a minisztérium épületéből lehet, hogy homályosan látszik a győri valóság. Az autóipar jelenléte hatalmas erőt jelent a városnak és az országnak, de az iparág helyzete nem a derűre ad okot. Kevesebb mint egy hónappal azután, hogy miniszter úr azt írta, hogy a város stabil és erős pénzügyi helyzetben van, csődöt jelentett az egyik nagy adófizető, az eddig az autóiparban tevékenykedő WKW Kft. Sajnos az előzetes kalkulációk alapján, hogy kontextusba helyezzem az adókiesés mértékét, olyan több százmillió forintos programok kerülhetnek veszélybe, mint az óvodai létesítmények állagmegóvása és eszközbeszerzése, és az általunk szintén önkormányzati forrásból indított iskolai állagmegóvási és karbantartási program. Igaz, ez utóbbi eleve az állam feladata lenne.
Adósságállományunk valóban minimális és személy szerint én ott is szeretném tartani, mert számomra elfogadhatatlan, hogy az a város, ami a szolidaritási adó előtt saját bevételeiből hidat volt képes építeni, 2027-re oda juthat, hogy az alapvető működésre hitelt kell felvennie. Mindezt azért, mert a központi kormányzat annyi adót von el, hogy immáron nemhogy a fejlesztésekre, de az alapvető karbantartásokra és üzemeltetésre is alig futja. Teljesen abszurdnak tartom, hogy azért kelljen hitelt felvennünk, hogy ki tudjuk fizetni a szolidaritási adót, a saját bevételeink központi megadóztatását.
Az is csak kontextus nélkül, papíron néz ki jól, hogy Győrnek van 40 milliárd forintos helyi adóbevétele, hiszen ebből rögtön le is kell vonnunk például 2026-ban 13,1 milliárd forintnyi állami szolidaritási adót.
Végül annyit, hogy bár állampapír-állományunk valóban magas, de ennek az az oka, hogy a számlavezetőnknél korlátozottak a rövid távú betétlekötéseink, mivel a Fidesz-kormány által bevezetett számlavezetési szabályok alapján a város pénzének nagyobb részét az államkincstárnál vezetett számlán kell tartanunk. Ráadásul az államkincstár nem fizet a számlán tartott pénz után kamatot, ezért kedvezőbb, ha a város pénzét rövid távon is állampapírban tartjuk. Ezek tehát nem megtakarítások, nem hosszú távú befektetések, hanem olyan pénzügyi műveletek, amelyekkel megpróbáljuk biztosítani a városi források értékállóságát és a ránk kényszerített előnytelen szabályok ellenére is a lehető leghatékonyabban gazdálkodunk a város pénzével.
Bízom benne, hogy jövőre érdemi változás lesz az önkormányzati feladatellátás finanszírozásában, mert a helyi közszolgáltatások színvonala, és ezen keresztül minden magyar polgár látja kárát a szolidaritási hozzájárulás fantázianevű állami elvonásnak. Ebben a kérdéskörben és más győri fejlesztések, problémák ügyében is folytatni fogom a minisztériumi kilincselést.
(A félreértések elkerülése érdekében: miniszter úr levelének tárgya „Egyeztetés kérése az önkormányzati feladatellátás finanszírozásáról, különös tekintettel a szolidaritási hozzájárulás 2026. évi mértékére” a neki küldött korábbi levelem tárgyával megegyezik, de nem további egyeztetést kezdeményezett miniszter úr, hanem csak feltüntette megkeresésem tárgyát a válaszában, amiben a szolidaritási adóval kapcsolatos kérdést lezártnak tekinti.)