Most megint emelik a cigaretta jövedéki adóját, közben az e-cigit is adóztatják, tiltogatják, szabályozzák, lassan külön engedély kell ahhoz is, hogy az ember rossz szokást válasszon magának.
És ezen gondolkodva azért elég szórakoztató, hogy ezt pont annak a generációnak a politikai és gazdasági elitje magyarázza nekünk, amelyik végigfüstölte a huszadik század második felét.
Cigiztetek a repülőn. Cigiztetek az irodában, étteremben, kórházban, vonaton, reptéren, mindenhol. Ötliteres V8-asokkal jártatok tejért, ólmozott benzinnel pöfögtétek tele a városokat, azbesztet raktatok mindenbe, amihez hozzáfértetek, a gyárkémény meg akkor működött rendesen, ha fekete volt tőle az ég. A környezetvédelem nagyjából abból állt, hogy a mérgező hordót ne közvetlenül a ház mögött ássuk el.
Aztán jött a történelem egyik legnagyobb fogyasztási bulija. Gyártsunk többet, vegyünk többet, égessünk el több olajat, csomagoljunk mindent műanyagba, dobjuk ki, vegyünk másikat. Erdőt kivágni, olajat felszivattyúzni, folyót teleszarni ipari hulladékkal, óceánt műanyaggal megtölteni: a GDP nőtt, tehát nyilván minden kurva jól ment.
(...)
Az egészben talán az a legszebb, hogy a kapitalizmus történetének egyik legnagyobb fogyasztási bulijának a végén pont azoknak kell leszedni az asztalt, akik már csak akkor érkeztek meg, amikor kihozták a számlát.
Úgyhogy legyen drágább a cigi. Már úgyis drága a benzin, drága a pia, legyen még több CO₂-kvóta, legyenek szigorúbb környezetvédelmi szabályok, vezessünk elektromos autót, válogassuk szét a szemetet, majd megoldjuk valahogy. Leszarjuk, mert úgysem lesz soha semmink, de mi ezt már elfogadtuk. A büszkeségünk talán megmaradhat.
Köszi, boomerek.
Dicsértessék!